A gátlástalanság, a korrupció, a hatalomvágy és a cinizmus a Fidesz kormányzásának négy fő motivációja. Orbán, Lázár, Habony és Simicska négyen tökéletesen testesítik meg ezt a négy konzervatív értéket. Közülük ketten fontos kormányzati pozíciót viselnek, ketten meg csak „simán” fontos emberek, annak ellenére, hogy több körülöttük a botrány, mint Észak-Koreában a katona.
Lázár János egyszerre a miniszterelnökséget vezető államtitkár és az EU-pénzosztás főnöke, lényegében miniszterelnök-helyettes, a Fidesz és a kormány második embere. A Rapcsák András egykori hódmezővásárhelyi polgármester táskahordójából lett szuper-kormánytag először tízmillió forint felett igényelt költségtérítésével hívta fel magára a figyelmet, majd lézerblokkolójával, de ha igazságosak akarunk lenni, nem hallgatjuk el a hódmezővásárhelyi mintaszerű romaintegrációs programot sem. Ezt az eredményt sikerült semmissé tennie azzal, hogy a parlamentben megszavazott minden oktatáspolitikai döntést, ami ezzel tökéletes ellentétes (sutba vágva elveit és korábbi sikereit). Lázár legnagyobb bűne mégsem ez, hanem a korrupció: a trafikmutyi évente százmilliárdos (!) tételben vesz el az emberektől, hogy azzal a Fidesz klientúrájának zsebét tömje. Ha pedig egy bekezdésbe ennyi botrányt – korántsem mindet – sikerült összehoznunk, érthetetlen, hogyan lehet ma Lázár János Magyarország második embere.
Persze, ahol Magyarország egyik (valójában valószínűleg: a) leggazdagabb embere Simicska Lajos lehet, az sokat elárul a közállapotokról. Az Orbán Viktor szobatársából lett üzletember nem véletlen módon gazdagodott főként állami megrendelésekből: építőipari cége, a Közgép, a konzorciumban nyert tendereket is beszámítva 400 milliárd forintnyi megrendelés felett jár, és még akkor is ő nyer, ha a legdrágább ajánlatot teszi. Simicska maga a gátlástalanság, aki nyilvánvaló politikai kockázatot jelent Orbán Viktor számára. Ők mégsem tudnak leállni, nyernek és viszik a pénzt.
Kérdés, miért lepődünk meg mindezen egy olyan országban, ahol Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadóként dolgozhat és informálisan komoly befolyása van a kormányra: állítólag a rezsicsökkentés kampányötlete –
amellyel ráadásul előbb államosítani, majd kormányközeli vállalkozások kezébe lehet terelni a közműcégeket – is tőle származik. Ne csapjunk le magas labdát azzal, hogy hajfestési szokásait elemezzük: de akit jogerősen ítéletek el egy nő hasba rúgásáért, annak gyorsabban kéne eltakarodnia a közéletből, mint amennyi idő alatt Usain Bolt pislog egyet. A gátlástalanság fokmérője, hogy a Fideszben ez fel sem merült, sőt, Habonyt „nem közszereplő”-ként titulálták. Erre mondja az angol: wishful thinking.
Persze aki mindezt lehetővé teszi, az Orbán Viktor. Neki nyilvánvalóan gátlástalan, de a végtelenségig lojális emberekre van szüksége. Habony, Simicska és Lázár pontosan ilyenek. A probléma az egésszel csak az, hogy amíg ezek az emberek kiválóan szolgálhatják a Fidesz érdekeit, az ország érdekében (Lázár egyetlen hódmezővásárhelyi oktatási reformját leszámítva) egyelőre az égvilágon semmit sem tudtak csinálni. A túlárazott építőipari megrendelések, az uniós pályázatok lenyúlása, a trafikmutyi, de még a fenntarthatatlan és a közműcégek kisajátítását célzó rezsicsökkentés sem az emberekért, hanem a Fideszért van. Márpedig kormányzatot – jó esetben – nem azért választanak maguknak az emberek, hogy nehezebbé tegyék az életüket. Éppen ellenkezőleg: a cél az lenne, hogy megkönnyítsék azt.
Pontosan erre alkalmatlan az Orbán-Lázár-Simicska-Habony kormányzás. És legfőbbképpen azért kellene leváltani őket, mert ez az, amit nem is ambicionálnak.
