Képzeljünk el egy közép-európai országot, ahol a kormány rendkívül korrupt. Átláthatatlan pályázatok, gyanús építési ügyek, túlárazott megrendelések, milliárdos lenyúlások. Ugye, hogy nem is olyan nehéz? Akkor képzeljünk el egy olyan ügyészséget, amely utánajár az ügynek, egy olyan rendőrséget, amely letartóztatja a kormány tagjait egy négyszáz fős összehangolt akció keretében. És pislogjunk sűrűn.
Ez történt ugyanis az elmúlt napokban Csehországban. Hogy pontosan mi lesz az ügy kimenetele, azt még találgatjuk – nemcsak mi, hanem a csehek is –, de úgy tűnik, a korrupciós ügy és a nyomozás szálai is elérnek egészen Petr Necas, az azóta lemondott jobboldali cseh kormányfőjének dolgozószobájához. Az egész ügy több szempontból is példa nélküli: nehéz ugyanis precedens találni arra, hogy egy, elméletben a kormány irányítása alatt álló szervezet (a rendőrség), és egy, a kormány által befolyásolni képes szervezet (az olmützi ügyészség) olyan összehangolt akciót folytasson le 400 fő bevonásával, amelyről a kormány tagjai sem értesültek. És nem kicsiben játszanak: letartóztatták a miniszterelnök kabinetfőnökét kormánypárti képviselők társaságában, lefoglaltak 150 millió cseh koronát, illetve több tíz kilónyi aranyat is.
Persze a történet itt sem tündérmese. A korrupció elleni harc mellett komoly szerepe van a Milos Zeman államfő és Necas miniszterelnök közötti harcnak, amely az előbbi javára látszik eldőlni, különösen Necas lemondásával. Nyilvánvaló, hogy az államfő a szociáldemokratákat kívánja "helyzetbe hozni" a választásokra, és az ellenzék egyre közelebb is kerül a kétharmadhoz. Ettől még azonban a tény az tény marad: Csehország leghatalmasabb embereinek egy része letartóztatásban ül korrupciós ügyek miatt. Ilyen még nem igazán látott Európa.
Nem nehéz ezek után párhuzamot vonni Magyarország és Csehország között. Hazánkban is van korrupciógyanús ügy bőven, és bár a korrupciót éppen azért hívják így, mert nem transzparens (tehát mértéke is nehezen becsülhető), az azért „szabad szemmel” is jól látható, hogy 2010 óta hatványra emelkedtek a visszaélésgyanús ügyek. Emlékezzük: míg a Tocsik-botrány idején 800 millió forintról ment teljes joggal a paláver, jelenleg a Közgép, Simicska Lajos cége 300 milliárd (!) forint fölött jár, ami a három év alatti állami megrendeléseket illeti. De közeli példaként eszünkbe juthat az eufemisztikusan csak „trafikmutyinak” keresztelt bűncselekmény-sorozat is, amelynek során több tízezer embert fosztott meg a kormány megélhetésétől előre megfontolt szándékkal.
Nos, képzeljük el, hogy a fenti példák – esetleg Hát Izsák és Gipsz Jakab milliós támogatása, hogy kisebb volumenű ügyeket is említsünk – egyikéről bebizonyosodik, hogy az bizony rablás, és nem csak korrupciógyanú. Mi történne Magyarországon? A Polt Péter (volt fideszes képviselőjelölt) által irányított ügyészség minden bizonnyal elutasítaná a vizsgálatot, és menne minden tovább úgy, ahogy volt. Ja, hogy ez meg is történt?
Akkor nincs több kérdésünk.
Nem így Csehországban. Ott tényleg megtörténhet, hogy valaki komoly hatalommal – a legkomolyabb hatalommal – börtönbe megy, mert lopott. Magyarországon 2013-ban ez elképzelhetetlen. Sőt, Orbán Viktor büszke saját nemzeti oligarcháira. Csakhogy egy dolgot érdemes szem előtt tartania. Mégpedig azt, hogy egyetlen pünkösdi királyság sem tart örökké. A demokratikus módszereket mellőző török Erdogan miniszterelnök hatalma annak ellenére inog, hogy a török gazdaság szárnyal (a magyar pedig legjobb esetben is stagnál). A cseh miniszterelnök pedig lehet, hogy rács mögé kerül, mert részt vehetett egy korrupciós botránysorozatban. Ők már tudják, hogy minden kártyavár összedől egyszer, Orbán még nem. Majd megtudja.
