Néhány nap múlva Magyarország ismét jövőt választ magának. Választhatunk, hogy merre menjünk tovább, hogy haladás vagy megtorpanás következzen. Választhatunk, hogy a múltban szeretnénk-e élni, ahol a modernitás szitokszó, vagy a jövőt választjuk, ahol az oktatás, a digitális írástudás és a nyelvtudás az érték. Választhatunk, hogy Kelet vagy Nyugat. Folytatni akarjuk-e a felzárkózást Európa nyugati országaihoz, vagy visszaépítjük a vasfüggönyt és létrehozzuk a mi kis volt szovjet utódállamunkat. Választhatunk, hogy rövid távú előnyökért hagyjuk a populizmus győzelmét, vagy elfogadjuk, hogy a demokrácia -  minden hibája ellenére - munkát, jólétet és biztonságot nyújt.

Április 6-a sorsdöntő lesz a magyarok számára. Hiába harsogja Orbán Viktor megálmodott egypártrendszerének propagandája, hogy Magyarország jobban teljesít, ha a környezetünkben minden három emberből legalább kettő úgy érzi, rosszabbul mennek a dolgai. Én hiszem, hogy a magyar emberek többsége tisztában van vele: addig senkinek sem lesz jó itt élni, míg mindannyiunknak nem lesz jó itt élni!

Ahhoz, hogy mindannyiuknak jó legyen itt élni, kormányváltás kell. Amikor a baloldal vezeti majd ezt az országot, akkor nem csak a Közgépnek, hanem a köznépnek is lesz munkája. Amikor a baloldal vezeti majd ezt az országot, akkor nem az egymillió közmunkás országa leszünk, akiket csak a  jobb statisztika érdekében alkalmaznak, hanem 250.000 valódi munkahely jön létre. Amikor a baloldal vezeti ezt az országot, akkor nem azt fogja a kormány mondani, hogy havi 47 ezer forintból meg lehet élni, hanem azt, hogy ennyi pénzből nem lehet a következő hónapot megérni. És ezért fel is emeljük a béreket.

A baloldal visszaadja a normális munkahelyeket, amiket a Fidesz elvett. Visszaadja a magasabb béreket, amit a Fidesz elvett. Visszaadja a földeket, amit Fidesz elvett. Visszaadja a betegeknek a gyógyulás esélyét, amit a Fidesz elvett. Visszaadja a demokráciát, amit a Fidesz elvett. Visszaadja a fejlett Nyugathoz való tartozást, amit a Fidesz elvett. Visszaadja a kiszámítható élet reményét, amit a Fidesz elvett.

Hogy mindezt visszaadhassa, el kell menni szavazni, és el kell vinni szavazni mindazokat, akik már kicsit fásultak, reményvesztettek. Segíteni kell nekik, tartani bennük a lelket, hogy nincsenek lefutott meccsek. Nem szabad eleve feltartott kézzel a pályára menni, mert ebben az országban többségben vannak azok, akik kormányváltást szeretnének, akik nincsenek megelégedve az ország teljesítményével, akik szerint rosszabbul élünk, mint négy éve. Többen vagyunk, és egy demokráciában a többség akarata érvényesül. Ha a többség kormányváltást szeretne, akkor mi le is váltjuk ezt a kormányt.

Ez azonban csak akkor működhet, ha a kormányváltó erők listájára és jelöltjére szavaznak. Mert aki otthon marad, az Orbán Viktorra szavaz. Aki más pártokra, jelöltekre szavaz, az Orbán Viktorra szavaz.

Magyarország ma nem azért van bajban, mert a magyar emberek kudarcot vallottak, hanem azért, mert jelenlegi vezetői vallottak kudarcot. De április 6-án egyetlen tollvonással mindenki hozzájárulhat a sikerhez, mindenki kiválaszthatja az irányt, és megjelölheti a szavazólapon, hogy Kelet vagy Nyugat, hátra vagy előre, jobbra vagy balra. A kormányváltás viszont csak balról jön.

Baja Ferenc, országgyűlési képviselő vendégcikke

A tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott (igen, ez Kerényi Imre hivatalos címe) a Magyar Krónika alapítására felhívó levele az egész sajtót bejáró botrányt váltott ki. A Fidesz-holdudvar örömhíreket vivő díszes folyóiratának abszurd ötletével nemcsak a felkért száz szerző egy része (Kerényi szerint tíz százaléka) nem értett egyet, de egyes hírek szerint a kezdeményezés hangvételét a leendő szerzők között szintén feltüntetett Orbán Viktor is bírálta. Sőt, Kerényi kormányzati szerepvállalása még egy nyíltan jobboldali blog írása szerint is rendkívül kínos.

Mivel Kerényi ötletelése és izzasztóan mesterkélt, archaizáló, riasztó tartalmú (állítólag szatírának szánt, de gyakorlati útmutatást is tartalmazó) levele láthatóan megosztotta a jobboldali értelmiséget is, a valódi kérdés az: hogyan kerülhetett egy ilyen személyiség kormányzati státuszba, és miért kapott olyan meghatalmazást, amellyel meghekkelheti a (nem kevésbé riasztó) kormányzati kommunikációt.

Noha Kerényi pénteken reggel az ATV-ben már arról beszélt, előre tudta, hogy botrány lesz a dologból, arra azért ő sem biztos, hogy számított, hogy az első szerkesztési ülés arról fog szólni, hogy mindenki lehordja, amiért hülyét csinál a kormányoldalból három hónappal a választások előtt. A baloldal persze hálás lehet, amiért alighogy elkezdődött az év, máris biztosnak tűnik, hogy 2014 egyik legviccesebb magyar szellemi produktuma megszületett, és az időzítés sem rossz.

De van ebben valami aggasztó. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottként, egy gyakorlatilag rá szabott, nehezen számon kérhető pozícióban 600 ezer forintot keres, plusz van egy szolgálati VW Passatja és telefonja. Magyarul: az Orbán-rendszerben a miniszterelnök kegyeit élvező befolyásos értelmiségi könnyen juthat hozzá egy olyan álláshoz, ami 1. fiktív, de mivel elvileg a magyar kultúra reprezentációjáért felelős, ezért szimbolikusan annak lejáratására is alkalmas, 2. jó fizetéssel és ellenőrizhetetlen hatáskörökkel jár, 3. ellenőrzése láthatóan a fennálló hatalmi rendszernek is problémát jelent.

Egyes elemzői vélemények szerint Kerényi éppen azért kapta ezt a pozíciót, mert kontrollálhatatlan értelmiségiként kellett neki adni egy olyan játszóteret, ami viszonylag veszélytelen. Úgy látszik, ez nem az: az Alaptörvény népszerűsítése, majd a Szobrok, közterek és nemzeti könyvtár című projektje után a Magyar Krónika ötletével is megkérdőjelezhetővé vált józan ítélőképessége. Ez nem azért baj, mert ne szeretnénk nevetni Orbán legképtelenebb udvari bolondján (bár az, hogy közpénzekkel sáfárkodhat, amit az új lap esetében cáfol, már eleve nem teszi annyira jó ízűvé a nevetést), hanem azért, mert alapjaiban kérdőjelezi meg az érdemeken keresztül való előrejutásba vetett hitet. Kerényi Imrét nem rendezői tehetsége repítette a kormánybiztosi pozícióba, hanem az, hogy kellett egy „baráti” értelmiségi, aki könnyen fanatizálható, és gyakorlatilag bármilyen ügyet képes hasonló vehemenciával képviselni.

Kerényi Imre (csak úgy, mint a rezsibiztos Németh Szilárd)  kormánybiztossága annak bizonyítéka, hogy a ma irányító politikai elitet sikerült szervilis, manipulálható és inkompetens emberekkel feltölteni. Személye azonban kihívást jelenthet a rendszerre, mivel „túlfanatizálódott”, és teljesen önjáróvá vált. A választások előtt már várhatóan nem kapja meg a selyemzsinórt (következő nyilatkozatát júniusra ígérte, ezért addig már nagy kárt nem tehet), de utána – ha egyáltalán szükség van az általa betöltött pozícióra – vélhetőleg le fogják váltani. Lehetőleg egy olyan középszerű, szolgálatkész, centrális erőtérbeli eszmebarátra, akinek már valóban nem lesznek saját gondolatai. Mert azok láthatóan veszélyesek az Orbán-rendszerre.

A magyarok, habár a legtöbb tekintetben a közép-kelet-európai régió középmezőnyébe tartoznak a különböző korrupciós érzékelési indexek szerint, egy mutatóban jelentősen alulmúlják az átlagot: tízből mindössze három magyar állampolgár (30 %) tenne közérdekű bejelentést, ha korrupciós esettel találkozna. Ugyanez a mutató Szlovákiában 50, Romániában pedig 59 százalék, az EU-átlag 71 százalék. A legtöbb magyar (41 %) azért nem tenne bejelentést, mert úgy látja, hogy annak semmilyen következménye nem lenne.