Szögezzük le: aki szerint a hajléktalanság problémájára az a megoldás, hogy a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb embereket börtönbe kell vinni, az nemhogy nem alkalmas egy ország, város vagy kerület vezetésére, de lényegében – nem jogi értelemben – bűnöző is. Mármint attól a pillanattól biztosan, hogy közhatalmi jogkörével élve erről törvényt vagy rendeletet alkot. Milyen állam az, amely a legelesettebb polgárait börtönbe csukja segítség helyett?
Csak egyetlen fotó, de minden benne van, amit az elmúlt három évről tudni érdemes: Tarlós István fideszes főpolgármester önelégült vigyora, miközben a rendőrök távozásra szólítják fel a Fővárosi Közgyűlés ülésén spontán akcióval tiltakozó aktivistákat. Ezt követően percekkel megkezdődik az aktivisták elhurcolása. A tiltakozás célja, hogy megakadályozzák azt a fővárosi határozatot, miszerint bizonyos területekről kitilthatók a hajléktalanok.
Hogy a rendelet miért embertelen és ostoba, arról azért érdemes szót ejteni. Egyrészt azért, mert a hajléktalanság, azaz a lakhatási szegénység nem cselekmény (ergo nem lehet, illetve nem szabadna büntetni), hanem állapot. Másrészt azért, mert senki sem hobbiból lesz hajléktalan, még az alkoholista sem, hanem azért, mert szerencsétlenül járt. Mert nincs hová mennie. Aki arról papol, hogy a börtönben legalább kapnak ételt és fűtött a helyiség, azt megkérnénk, hogy most azonnal hagyja ott a munkahelyét és ingóságait, majd vonuljon önként börtönbe. A hajléktalanok ugyanis többségében nem „nothing to loose” nincstelenek, vannak szeretteik, csaknem a felüknek van valamiféle munkája és vannak tárgyaik, amelyek nélkülözhetetlenek az élethez.
Aki ilyen törvényt vagy rendeletet alkot, az nem lehet baloldali, hiszen a baloldaliság a szolidaritásról szól. Aki ilyen törvényt vagy rendeletet alkot, az nem lehet liberális, hiszen a liberalizmus az emberek egyenlőségét hirdeti. És aki ilyen törvényt vagy rendeletet alkot, az nem lehet kereszténydemokrata, mert Jézus nem azt hirdette, hogy rúgd pofán a szegényeket, hanem éppen az ellenkezőjét. Tarlós István, illetve a hajléktalanrendelet előtt utat nyitó törvényt megszavazó parlamenti képviselők – élükön Orbán Viktorral – nem mások, mint ócska populista politikusok, akik feláldozzák az emberség minimumát a politikai haszonszerzésért.
Ők jól tudják: amíg a szerencsétlen, elszegényedő kispolgárság a hajléktalanokban, cigányokban, nőkben, segélyezettekben lát ellenséget, addig senkinek nem fognak szemet szúrni Simicska milliárdjai, a felcsúti stadionok, a trafikok és ki tudja még, hány korrupciós ügy. Ezekből a pénzekből az egész budapesti hajléktalankérdést humánusan, szociális bérlakások és biztonságos szállások építésével le lehetne rendezni.
Körülbelül százszor.