Günter Grass Bádogdob című klasszikus regényének főhőse határozza el három éves korában, hogy ő nem fog tovább nőni, nem vesz részt a felnőttek szánalmas és kisstílű világában, amiből pedig mindent megért – csak nem tetszik neki. Valahogy így van Orbán Viktor és Fidesz is az Európai Unióval, csak a motivációi mások. Nem tetszik neki, mert léteznek ellenvélemények, mert nem hagyják, hogy egy országot egy szűk gazdasági-politikai érdekcsoport uralja és rabolja szisztematikusan szegényre. Ezért játsszák a hülyét, hátha a jobboldali médiatúlsúly révén saját szavazóikat is sikerült megtéveszteni.
Azt mondja Orbán és a Fidesz a magyar kormány alkotmányos puccsát és politikáját elítélő Tavares-jelentés kapcsán, hogy az valójában a rezsicsökkentés elleni harcról szól. Szándékosan nem veszi figyelembe, hogy a Tavares vezette bizottságot még jóval a rezsicsökkentés bejelentése előtt (de a Fidesz demokráciát romboló intézkedéseinek meghozatala után) küldte vizsgálódni az EU Magyarországra. Semmi köze nem lehet tehát a rezsiblöffhöz, hacsak az EU nem tudott hamarabb Orbánék szándékáról, mint saját maguk.
Aztán azt is mondja Orbán, hogy a jelentés elfogadása Magyarország elleni büntetés. Holott a jelentés alapján egyértelmű, hogy az éppen a magyar emberek alkotmányos jogait kívánja megvédeni az oligarchakormánytól, amely saját hatalmát terjesztette ki, hogy bármely törvényt, jogszabályt azonnal megváltoztathasson egy szűk gazdasági-politikai kör érdekében. Teljesen mindegy, hogy trafikmaffiáról, építkezési korrupcióról vagy az Alkotmánybíróság jogköréről van szó.
Van egy olyan Fidesz-szövegpanel is – amit ráadásul sikerül néhány igen tájékozatlan vagy elfogult európai jobboldali képviselő szájába is adniuk –, miszerint az EU nemtetszésének kifejezése nem Európa, hanem kizárólag a baloldali és liberális képviselők véleménye, sőt, diktátuma. Mindez azért is nevetséges, mert egyrészt diktátumot nem szoktak demokratikusan elfogadni (a Fidesz legtöbb ellenérzést kiváltó törvényéhez is le kellett bontani először a jogállami ellensúlyokat, lásd negyedik Alaptörvény-módosítás), másrészt pedig balliberális összeesküvéseket ritkán szoktak jobboldali képviselők támogatni. Márpedig az Orbán-kormányt elítélő határozatot számos jobboldali képviselő is megszavazta.
Ne legyenek kétségeink: a Fidesz képviselői és szóvivői is pontosan tudják a fent leírtakat, egyedül Selmeczi Gabriella esetén nem vagyunk erről meggyőződve. Csupán mondják, mondják az ellenkezőjét, reménykedve abban, hogy ha övék a média többsége (márpedig az övék), a tényeket figyelmen kívül lehet hagyni, azok nem jutnak el a választókhoz, akik pedig egyéb információforrás híján el fogják hinni azt a rengeteg sületlenséget, amit a kormány beszél. Szerencsére azonban nem a 19. században élünk: ma már nem elég a központi médiumokat elfoglalni, létezik olyasmi, hogy internet, ahol még mindenki azt ír, amit akar. Még az is elképzelhető, hogy ez történetesen az igazság lesz.
Ami pedig arról szól, hogy az Európai Parlament azért fogadta el a Tavares-jelentést, mert európai szinten példátlan, hogy egy kormány úgy dúlja szét a demokráciát, úgy csökkentse az állampolgárai jogait, ahogy Orbán és rendszere tette. Persze Orbán és bábjai nem azért cselekedték ezt, mert ez a hobbijuk, hanem kettős célból. Az első, hogy háboríthatatlanul tudjanak lopni, sokkal többet, mint bármely kormány – beleértve saját maguk 1998 és 2002 közötti uralmát – annak előtte. Ha ugyanis nincsen Alkotmánybíróság, nyugodtan államosítani lehet takarékszövetkezeteket, gépgyárakat, MOL-részvényeket, lényegében bármit. Aztán privatizálni barátoknak. Akkor különadóztatni lehet cégeket, amelyek veszteségessé válva kivonulnak a piacról – hogy aztán adóforintokból kistafírozott Fidesz-közeli vállalkozások benyomuljanak helyette. Akkor el lehet venni sokaktól, amijük van, és oda lehet adni keveseknek. Ahogy történt ez a trafikokkal is.
A másik cél, hogy ezt az állapotot stabilizálják. Ha nincs demokratikus ellensúly, a kormány azt és úgy tehet, amit és ahogyan akar. Például saját érdekeinek megfelelően módosíthatja a választási rendszert, kirúgással fenyegethet közszolgákat és köztisztviselőket, pénzeket oszthat egyedi elbírálások alapján. És ha ezt elég hatékonyan teszi, hatalomban maradhat. Az egyetlen „szerencse” ennek kapcsán, hogy a Fidesz ezt meglehetősen bénán csinálja: ha elveszi az országot sokaktól és odaadja keveseknek, akkor sokak lesznek ellene és kevesek vele. Lesznek persze, akik érdekből vagy félelemből elmennek a Fideszre szavazni, esetleg távol maradnak a választástól, de egy óriási tömeget tesz ellenérdekeltté saját kormányzásában. Ez lehet az ellenzék esélye; csak ki kéne használni.