Élt már meg szebb napokat a magyar baloldal, de a látszattal ellentétben a jobboldal sincsen a topon, szellemileg és önérzetileg legalábbis biztosan nem. Nem kell jobb példa erre az Alföldi Róbert rendezte István, a király recepciójánál. Mintha legalábbis terrormerényletet követtek volna el Magyarországon, úgy reagált a jobboldal Alföldi eddigi legvisszafogottabb, szándékosan nem provokatív rendezésére.

Politikai blog vagyunk, művészeti kérdésekkel itt nem szoktunk foglalkozni. Az Alföldi Róbert rendezte István, a király előadással sem szerettünk volna. Ráadásul a rockopera műfaját elviselni sem tudjuk, hasonlóan az operetthez. Az említett előadást természetesen azért szemléztük, megértettük, és ha a műfajról a véleményünk jottányit sem változott, azért annyit meg lehetett állapítani, hogy abban az égvilágon semmi felháborító nem szerepelt. Volt egy sámán, igen, aki füves cigit szívott, de hát a sámánok már csak ezt teszik – nem volt öncélú a dolog –, és kábé ennyi. Nem volt magyarozás, nem volt homoszexualitás, nem volt semmi megbotránkoztató a történetben, volt viszont valamicske mondanivalója (továbbra sincs megbékélés, mindig ugyanazokon a sérelmeken rugózunk, nem halad előre az ország), nem több annál, amennyit ebből a rettenetes műfajból ki lehet hozni, de egynek, mondjuk, elmegy. Függöny. Láttunk már zseniális Alföldi-rendezést (Velencei kalmár a Bárkában, mondjuk), láttunk retteneteset (Hamlet a Nemzetiben), ez meg olyan közepes volt.

Éppen ezért érdekes az őrületes hisztéria, amit a jobboldal csapott a bemutatót követően. A Magyar Hírlap jogsértésről ír, a jobbikosok őrjöngenek, Bayer Zsolt a tőle megszokott színvonalon buzizik és kreténezik, kommentelők ezrei utálkoznak, gépfegyverrel pózoló nénikék szerveznek tüntetést ellene. Mondjuk még egyszer: úgy, hogy az előadás legmegbotránkoztatóbb eleme az volt, hogy farmernadrágot viseltek az ezredfordulós szereplők. Aki ezen 2013-ban kiakad, az mit csinál egy számítógép láttán? Beugrik a teraszon felállított gémeskútba? Hátrafelé nyilazva tarkón lövi magát egy fehér hintalóról?

Természetesen a kiakadás nem emiatt történt. Hanem azért, mert Alföldi Róbert rendezte meg azt az István, a királyt, amely a jobboldal (egyébként nem csak a jobboldal) jelentős része számára fontos előadás. Alföldiről pedig sokan tudni vélik, hogy meleg, amelynek valóságalapjával kultúremberként természetesen nem foglalkozunk. Szóval a felháborodás tárgya az, hogy egy melegnek és liberálisnak gondolt színházi ember fog egy előadást, és csinál belőle valamit, mellesleg az „eredeti” alkotók teljes támogatásával. Nem az a probléma, hogy mi lett a végeredmény, hanem az, hogy valaki meleg, tetszikérteni.

Most, amikor egy komplett politikai oldal van - néhány üdítő kivételtől eltekintve - ilyen szellemi állapotban, az minimum elgondolkodtató. Nem csoda, hogy még a kőjobbos Szörényi Levente is állandóan kikel a Fidesz kultúrpolitikája ellen, hogy még Pokorni Zoltánnak is kínos Hoffmann Rózsa tevékenysége, hogy a fél jobboldali szavazótábor a fejét fogja a nemzeti trafikok láttán.

Mindez ugyanis annak az egyértelmű jele, hogy Orbánéknak semmi nincsen a fejében Magyarországról, csak az, hogy legyen az övék. Legyenek a kultúra vezetői a színházigazgatótól a miniszteren át lehetőleg a vécésnénikig az ő embereik. Orbán Viktor annyit gondol a kultúráról, hogy legyen sok stadion az országban. Aki pedig mást gondol a világról, az takarodjon, de legalábbis hallgasson az idők végezetéig.

Ez a szellemi üresség persze nem lenne gond, ha nem ők vezetnék az országot kétharmaddal.

De hát ők vezetik.

Meg is látszik rajta.