Orbán Viktor pénteki évértékelőjében valami egészen mást értékelt, mint a 2012-es évet, erről ugyanis nemigen esett szó. Talán nem véletlenül.

Orbán Viktor évértékelői egészen kormányzásának kezdetéig mindig tartalmaztak valami érdekeset. Eleve ő – illetve egykori tanácsadója, Wermer András – honosította meg a műfajt Magyarországon, és még ha egy szóval sem értettünk egyet abból, amit a Fidesz első embere évről-évre elmondott, követni azért érdemes volt ezeket az eseményeket. A kormányzás kezdetével valahogy ez a folyamat megváltozott, amelynek tetőpontja eddig a most pénteken elhangzott beszéd. Orbán abban ugyanis jóformán semmit nem mondott, amit pedig igen, az nem volt igaz.

Eleve érdekesen időzítette a miniszterelnök a beszédet: néhány órával az előtt látott ugyanis napvilágot az Európai Bizottság jelentése, amely lesújtó képet festett a magyar gazdaság állapotáról. A Bizottság szerint az Orbán-Matolcsy féle gazdaságpolitika ismét képtelen volt egyetlen komolyan vehető ígéretének, a költségvetési hiány 3 százalék alá szorításának betartására, így – mily meglepő – a célszám tartásához újabb megszorításokra lehet szükség. (Innen küldjük üdvözletünket az üzleti elemzőknek, akik komoly százötvenmilliárdos különbséggel becsülték meg, mennyit kéne spórolnia az államnak. Ha egy mérnök ilyen pontossággal dolgozna, minden ház összedőlne.) Hasonlóan negatív adatok láttak ezt megelőzően is napvilágot a Fidesz kormányzati teljesítményéről: a mínusz 2,7 százalékos gazdasági növekedés, a reálbérek és a foglalkoztatottak számának csökkenése kisebb gazdasági katasztrófáról árulkodnak.

Ezek után mit is mondhatott volna Orbán Viktor? Lényegében bármit: egy évértékelő kiváló alkalom arra, hogy bejelentsen egy gazdaságpolitikai irányváltást, a kormány átszervezetését, újabb – és átgondoltabb – akcióterveket. Ehhez képest Orbán Viktor inkább a rá jellemző, teljesen értelmetlen (lásd még: dakota közmondások) szóképekkel élt tonnaszámra. No meg hazudott és elhallgatott. Megfeddte az Európai Bizottságot, hogy még egyszer sem találták el a magyar költségvetési hiányt, miközben azt elfelejtette megemlíteni, hogy Matolcsy Györgynek ez sokkal rosszabbul ment. Elmondta, hogy újra több gyerek születik Magyarországon (ami természetesen a kormány eredménye), mint az ezt megelőző években, csak arról feledkezett meg, hogy még mindig kevesebb, mint a korábbi kormányok alatt. Arról beszélt, hogy „Magyarország jobban teljesít”, de nem mondta el, mihez képest, mert bármely összehasonlításban alulmaradt volna.

Dicsekedett viszont olyan magyarok által elért teljesítményekkel, amelyekhez a Fidesznek és Orbán Viktornak semmi köze nincsen. Mert a kormány pontosan annyit tett a szakmunkás világbajnokságon elért helyezésekért, mint az 1848-as forradalom kirobbantásáért: semmit. Még az olimpikonok közül is többen külföldre távoztak az érmek megszerzését követően, mert a Fidesz alatt focira van pénz, másra nincs. Értjük mi, hogy eredmények híján jobb mások sikereivel dicsekedni, de ilyen alapon azt is mondhatta volna Orbán, hogy az ő érdeme a kínai gazdasági növekedés. Csak néhány problémát sorolnánk, amelyet a miniszterelnök évértékelőjében nem említett a negatív gazdasági növekedés mellett: a foglalkoztatás, az oktatás és egészségügy helyzete, a megszorítások társadalmi hatása, a szegénység, a közmunkások bére (illetve erről hazudott, hetvenezernek a negyvenhetet), az IMF-hercehurca, a demokratikus jogok csorbítása és a külpolitika. Ez mind nem volt 2012-ben, legalábbis Orbán Viktor szerint. Mi másképp gondoljuk.