A nemrég bejelentett 13. havi nyugdíj és 10 százalékos rezsicsökkentés tankönyvi példája a szociális populizmusnak, de más szempontból is káros az országra nézve. Nem mintha a nyugdíjasok vagy a családok ne szorulnának rá bármiféle segítségre, nagyon is így van, ugyanakkor az, amit a kormány tervez, minden szempontból káros. Nézzük meg, miért van ez így!
Először is azért, mert nem azokon segít, akiken valóban kéne, és nem úgy, ahogy kellene. A rezsicsökkentés főként a gazdagoknak kedvez. Nem nehéz belátni, hogy egy 200 négyzetméteres, úszómedencés ház fűtés- és áramdíja jóval magasabb, mint egy másfélszobás panellakásé, ahol hárman-négyen élnek – mégsem mondhatjuk, hogy előbbi célcsoport rászorulna az állami támogatásra. Ha jövedelem, lakásméret vagy főként szociális helyzet alapján csökkentenék a kiadásokat, az értelmezhető lépés lenne, ez azonban perverz újraelosztást eredményez: a gazdagabbak rezsicsökkentését a szegényebbek adójából fizetik majd. Éljen.
A 13. havi nyugdíj sem az, aminek elsőre látszik. Mert nem igazi nyugdíjemelésről van szó, hanem egyszeri kiegészítő juttatásról a nyugdíjasoknak – pont a választások előtt. Nem gondoljuk, hogy ne szorulna rá a nyugdíjasok többsége bármiféle pluszpénzre, ugyanakkor a 13. havi nyugdíj közgazdasági abszurdum, mindig is az volt, egyszerűen nincs mögötte fedezet. A kormány a jövőt éli fel ilyen kiadásokkal. És bármennyire is jobb ez, mintha újra a Simicska-Nyerges „üzletemberpáros” jutna újabb zsíros állami megrendelésekhez – ez a Fidesz-féle pénzköltés nyilvánvalóan legkárosabb módja – pontosan tudják a kormányon is, hogy erre nincs pénz. Nem érdekli őket, adják, mert felelőtlenek, és mert választást akarnak nyerni, mindenáron.
Tudják ezt a piaci befektetők és az Európai Bizottság szakértői is. Magyarország évek óta nem tud kikeveredni az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alól. Az eljárás akkor szűnik meg, ha a Bizottság úgy látja, Magyarország fenntartható és felelős költségvetési politikát folytat. Jelenleg ez nem adott, Matolcsyval nehéz is lenne bárkivel elhitetni, hogy az ország gazdaságát nem egy futóbolond, hanem felkészült közgazdász irányítja. Ezen viszont súlyos euró milliárdokban mérhető támogatási pénzek múlhatnak, ahogy a piacok reakcióján is. A Fideszt ez sem érdekli, mert ők választást akarnak nyerni.
Ha az elkövetkezőkben az lesz a Fidesz politikájának alapköve, hogy hatékonysági és szociális szempontokat sutba dobva visszaossza annak a pénznek egy kis szeletét, amit elvett az emberektől 2010 és 2012 között, az súlyos károkat okozhat Magyarországnak. Főleg, hogy közben olyan területeken folytatódik a pénzkivonás – például az oktatásban és az egészségügyben –, amely hosszú távon segíthetne hazánknak kitörni a szegénység és nyomor csapdájából. Ha a Fidesz költekezésbe kezd úgy, hogy arra nincsen fedezet, annak nagyon rövid távon lesznek az egész országra nézve negatív következményei.
Lehetne persze növekedési politikát folytatni, pénzt hagyni az embereknél. De olyan helyzetben, amikor nincsen gazdasági növekedés, nagyon meg kell nézni, mire és mennyit érdemes áldozni. Persze egyszerűbb lenne eltakarítani a kormányzás közeléből Matolcsyt és Simicskát, majd fenntartható és hatékony gazdaságpolitikát folytatni, de úgy látszik, a Fidesz számára ez nem opció. Marad tehát a szociális populizmus. Szerintünk azonban sem a családok, sem a nyugdíjasok nem megvesztegethetők, így a jobboldal stratégiája politikai szempontból nem fog működni. Viszont az ország, az rámehet.
