Mínusz százalékos GDP-növekedési adat, a demokrácia módszeres felszámolása, örmény gyilkos szabadon engedése egy hitel ígéretéért cserébe – lassan a legelfogultabb szavazókon kívül mindenki számára egyértelmű lesz: az Orbán-kormány leváltása nemzeti érdek. De hogyan lehet elérni, hogy a választók újra bizalmat szavazzanak egy baloldali kormánynak – és hogyan szolgálhat rá a baloldal erre a bizalomra?

Magyarországon évtizedes tetőpontra jutott a politikai apátia. Az összes választó közel 40%-a stabilan nem tud vagy nem akar pártot választani. Mindez tökéletesen érthető. A Fidesz kevésbé elkötelezett szavazói a kormány túlzás nélkül minden tekintetben csapnivaló teljesítményét látva bizonytalanodhatnak el; a baloldali választók pedig megtették ezt az előző ciklusban, amikor a gazdasági válság kitört, és tömegeknek lett rosszabb az életük. Sokatmondó adat, hogy 2012-es felmérések szerint az ország 85-90 százaléka szerint jelenleg Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok; a választók kétharmada pedig (joggal) gondolja azt, hogy ezért az Orbán-kormány is felelős.

A bizonytalan szavazók minden eddiginél nagyobb tömege három csoportba sorolható. Az első csoportba azok tartoznak, akik a politikától sok-sok éve távol tartják magukat; ők többnyire alacsony iskolai végzettségűek és keresetűek. Sajnálatos, de igaz, hogy megszólításukra igen kevés esély mutatkozik, bárhogy is törik magukat a pártok. Holott sorsuk javításának egyik eszköze lenne, ha a politikai apátia helyett rendszeresen elmennének szavazni: így ugyanis a politikusok nem tudnák őket figyelmen kívül hagyni. A második csoport az aktív választóké, akik jelenleg nem tudnak pártot választani: az ő egymilliós csoportjuk azonban felmérések szerint egy kiélezett helyzetben inkább a baloldalt és az MSZP-t választaná, mint a jobboldalt. Ők lehetnek egy baloldali győzelem kulcsa – ha hiteles, megfontolt politikával sikerül őket rávenni a választáson való részvételre.

A harmadik csoportot passzív bizonytalanok alkotják: ők alacsonyabban kvalifikáltak, és közülük csupán minden nyolcadik választó mondható magas jövedelműnek. Önbesorolásuk alapján is különböznek a szavazásra hajlamos bizonytalanoktól: ők ugyanis inkább jobboldalinak vallják magukat, még akkor is, ha köztük is a Fidesz a leginkább elutasított párt. Ezt a csoportot nehezen tudja bármely párt mozgósítani a következő választáson, de megszólításuk nem annyira „reménytelen”, mint a politikai apátiába süllyedt állampolgároké: őket lehet a pártok másodlagos bázisaként tekintetni. Mivel mind a három csoportot közel egymillió ember alkotja, a jelenlegi bizonytalan szavazók valóban fel tudják borítani a pártok támogatottsági adatait – azonban ehhez az kell, hogy a baloldal sikerrel szólítsa meg őket.

Egyértelműnek tűnik, hogy az MSZP-nek és esetleges szövetségeseinek elsősorban anyagi és gazdasági problémákra kell megoldást találnia. Az emberek legnagyobb része ugyanis nem a demokrácia lebontása, vagy a külügyi és igazságügyi tárca egészen botrányos, a miniszterelnök által csendben támogatott gyilkos-kiadatása http://hvg.hu/velemeny/20120901_ormenyektgmmiatt aggódik, hanem érthető módon saját anyagi helyzete és állása miatt. A baloldalnak akkor lesz esélye győzni a következő választáson, ha be tudja bizonyítani: saját gazdasági terve mérföldekkel biztonságosabb, mint a jelenleg regnáló hatalomé. Minderre mondhatnánk ironikusan, hogy nem lesz nehéz, hiszen a serpenyő másik oldalában Matolcsy György csücsül, de azért Matolcsy legyőzésénél több kell a sikerhez.

Szintén komoly problémát jelent a választók szerint a korrupció kérdése; emelett aggódnak az energiaárak, a gyerekek boldogulása és taníttatási költsége, illetve a bűnözés és erőszak miatt. Elsősorban tehát ezekre a kérdésekre kellene koncentrálnia a baloldalnak, ha le akarja váltani az Orbán-kormányt 2014-ben.