„A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) közleményben cáfolta, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizatartalékainak egy részét a kormány gazdaságélénkítő tőkeinjekcióra használná fel. Matolcsy György szerint a devizatartalék ilyen felhasználása szigorúan tilos. A magyar devizatartalék nagy kincs, óvni kell, abból nem lehet forrásokat a gazdasági növekedést támogató programokra felhasználni.”
(2012. január 3.)
Matolcsy György hazudott. Nehéz megítélni, hogy 2013. április 4-én vagy 2012. január 3-án tette ezt, de mivel két állítása tökéletes ellentéte egymásnak (és azóta érdemben a gazdasági vagy politikai helyzet sem változott), valamikor nem mondott igazat. Másfél éve ugyanis az általa vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium amellett érvelt – lásd fent –, hogy a jegybanki devizatartalékhoz nem szabad hozzányúlni, még gazdaságélénkítés céljából sem. Most pedig, amikor Matolcsy György alig egy hónapja a Magyar Nemzeti Bank elnöke, első intézkedésével mit csinál? Természetesen egy gazdaságélénkítőnek szánt csomagot jelent be, amelynek forrása a jegybank devizatartaléka.
Fotó: Népszava
Miért kockázatos ez? Elsősorban azért, mert a devizatartalék pontosan a kockázatok kivédését szolgálja. Ha a magyar gazdaságot valamilyen sokk éri, ennek hatására pedig óriási változás állna be a forint árfolyamába, a Nemzeti Bank tud korrigálni. Azzal, hogy a jelenleg 35 milliárd eurós tartalékból különböző piaci mechanizmusokba kezd (például forintot vásárol), hogy kiegyenlítse a kilengést. A 2008-as gazdasági válság kiválóan mutatta, mekkora szükség lett volna egy komoly mértékű devizatartalékra – akkor a jelenlegi 35 milliárdos tételnek alig fele állt rendelkezésre. Pontosan ezért kockázatos csökkenteni a devizatartalék mértékét, Matolcsy csomagja pedig egy hónap leforgása alatt 3 milliárd euróval apasztja meg azt. Sokan féltek attól, hogy a gazdasági miniszterként katasztrofális teljesítményt nyújtó, Magyarországot a világ előtt nevetségessé tevő („Hungarian fairy tale – magyar tündérmese”, köszönjük) Matolcsy kinevezése azért szükséges Orbán Viktor számára, hogy hozzáférjen a devizatartalékokhoz, miután a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat eredmény nélkül eltapsolta. És tessék.
Van azonban még egy probléma a Matolcsy vezette jegybank programjával. Ez pedig az, hogy a program féloldalas. A gazdasági növekedés beindításához ugyanis nemcsak olcsó hitel kell, hanem kiszámítható gazdaságpolitika is. Nincs az a magyar kis- és középvállalkozó – Nyerges Zsoltot és Simicska Lajost most ne tekintsük annak – akik meg tudnák mondani, hogy a Fidesz-kormány az elkövetkező hónapokban milyen jogszabályokat változtat meg teljesen önkényesen. Orbán Viktor lehetővé tette, hogy napok alatt paskoljanak át akár meghatározó fontosságú törvényeket a parlamenten. Általános gyakorlattá tette, hogy a Fideszhez közel álló cégek konkurenciáit a törvényhozás eszközeivel nyírják ki. Csak 2010 és 2012 között 28 (!) új közterhet vezetett be. Magyarországon ma nem jó, másképpen fogalmazva: rettenetes vállalkozni. Márpedig, ha a vállalkozások egy hónapra sem tudnak előre tervezni – ami a Fidesz kormányzása alatt képtelenség – az olcsóbb hitelekkel sem fognak élni. Várhatóan inkább azoknak lesz jó, akik korábban is élvezhették a bankok nyújtotta kedvezményes hitelek előnyeit.
Persze ne legyünk telhetetlenek: a Fidesz kormányzása idején annak is örülnünk kell, ha egy intézkedés nem kifejezetten káros. Elhűlve olvassuk például, hogy Balog Zoltán eközben épp a szegregált oktatás lehetőségének megteremtéséért küzd, amiről azt hittük, a 21. században elképzelhetetlen. (Botrány, hogy 59 évvel vagyunk elmaradva az Egyesült Államoktól, amelynek Legfelsőbb Bírósága éppen ekkora mondta ki a szegregált oktatás alkotmányellenességét). Matolcsy programja nem ilyen. A gazdaságélénkítés céljával csak egyetérteni tudunk, eszköze azonban a kiszámítható gazdaságpolitika lenne, és csak ennek megteremtését követően érdemes a hitelezési feltételeken javítani. Akkor sem feltétlenül a devizatartalékból. Sajnálatosan azt gondoljuk azonban, hogy a Fidesz képtelen konszolidált gazdaságpolitikát folytatni. Ez következik a központosított, egyszemélyi irányításból és az oligarcha-hálózat befolyásából. Így aztán teljesen mindegy, milyen programokat indít Matolcsy. Illetve annyiban mégsem, hogy ha használni nem is fog, ártani azért tud vele. Nem is keveset.
