Orbán nem először leplezi le zárt kapuk mögött, hogy politikája korántsem olyan sikeres, mint ahogyan a Fidesz propagandagépezete és egyre terebélyesebb médiája kommunikálja.
Aki szerint ugyanis azzal kell majd kampányolni, hogy a Fidesz a „kisebbik rossz”, az elismeri, hogy kormányzása nemhogy a tündérmesétől áll távol, de még saját elvárásainak sem felel meg. És Orbán Viktor pontosan ezt mondta pártja évi első, kihelyezett gyulai frakcióülésén – legalábbis sajtóinformációk szerint, merthogy az ülés zárt kapuk mögött zajlott. Egyébként talán nem véletlenül: Orbán vidéki főiskolák bezárásáról beszélt, a Fidesz örökös lázadója, Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár pedig jól nekiment a kormányfőnek amiért (némi képzavarral élve) halomra lopják a földeket a fideszes barátok és üzletfelek.
Láttunk már a miniszterelnöktől ilyet, például amikor azt találta mondani, hogy ne a száját, hanem a kezét figyeljék a nagykövet urak, azaz nem lényeg, mit mond, az a lényeg, mit tesz. Azóta tudjuk, mit tesz: a demokrácia és jogállam felszámolását, a társadalmi különbségek növelését, a korrupció soha nem látott szintre való emelését, az ország nemzetközi kapcsolatainak erodálását, a magyar érdekekkel való szembehelyezkedést az orosz hitelek miatt, és így tovább. Az ilyen politika persze nem lehet sikeres, és a miniszterelnök ezt, úgy tűnik, pontosan tudja. Ezért javasolja, hogy a saját (nem létező) eredményeik helyett inkább az ellenfél bemocskolásában jeleskedjenek.
Félreértés ne essék: nem tartozunk azon széplelkűek közé, akik ne tartanák a politika integráns részének az ellenfél tévedéseinek bemutatását. Ennek még hasznos oldala is lehet, például a korrupciós ügyek leleplezése kapcsán. Ugyanakkor, ha valaki, nem győzzük hangsúlyozni, kormányzati szereplőként (!) tudatosan erre építi politikáját, az azt is jelenti, hogy siker esetén az eredmények akár el is maradhatnak. Ha elég ügyesen sikerül démonizálni az ellenfelet, még a rossz kormányzást is megengedhetjük magunknak – sugallja Orbán, és ez a cinizmus esszenciája. Közben pedig elfoglaljuk az ország egyetlen megmaradt pénztartalékát, a jegybankot is – kiszolgáltatva Magyarországot a külső gazdasági hatásoknak –, hogy legyen némi pénz a kampány előtti osztogatásra. Hogy később ennek mi lesz az ára, kit érdekel.
Orbán a politikai kultúra teljes lebutításában érdekelt. Ami azért is lehet problémás, mert az ellenzék kommunikációját is silányíthatja ez a hozzáállás. Orbán – már csak a kétharmados pozíció és a médiafelületek nagysága miatt is – jelenleg még megkerülhetetlen tényező a magyar politikában. Hozzá kell igazodni. És ha ő politikai és szakmai viták helyett iszapbirkózást szeretne generálni, az kihatással lehet az egész politikai életre. Márpedig az ellenzéknek ma nem erre lenne szüksége, hanem gyors megegyezés után kormányképes alternatíva felmutatására, minőségi szakpolitikai programok kidolgozására és hatékony kommunikációra. Az ellenzék tehát most akkor jár jól, ha nem veszi fel a kesztyűt. Van egy szint, ami alá nem érdemes süllyedni. A választók érzékelik, hogy a Fidesz-KDNP kormányzása tragikus következményekkel jár. Ha el tudják hitetni a választókkal (és ha persze ennek van alapja), hogy a baloldal tanult hibáiból és valóban működőképes programmal rendelkezik a társadalmi különbségek csökkentésére, akkor lehet esélyük. Nekünk pedig esélyünk egy jobb jövőre.
