Azzal, hogy jövőre csak 10500 diák egyetemi vagy főiskolai tanulmányait finanszírozza az állam, a Fidesz lényegében tandíjat vezet be, ezzel pedig saját magát köpi szembe. Ráadásul egy olyan rendszert vezet be, ami igazságtalanabb, drágább és károsabb hatású, mint bármi, amiről korábban szó volt.
Utazzunk egy kicsit vissza az időben. Fejlesztési részhozzájárulás néven a második Gyurcsány-kormány tandíjat akart bevezetni: a félévente 105 (mesterképzésben 150) ezer forintos összeg fizetése alól a hátrányos helyzetűek, a gyermeküket gondozó kismamák és a legjobban teljesítő 15 százalék mentességet élvezett volna. A fejlesztési részhozzájárulás ellen a Fidesz sikeres népszavazást kezdeményezett, 2008-ban a referendum eltörölte a tandíjat. Négy évvel később pedig pontosan ez a Fidesz vezeti be a tandíjat. No, nem éppen ugyanazt.
Ez a tandíj ugyanis megfizethetetlen bárki számára, aki nem a leggazdagabb tízezerhez tartozik. Az évente több százezer forint még a diákhitel II. konstrukcióval is látványosan több annál, amit megér a magyar felsőoktatás – tisztelet a kivételnek. Aki nem akar öt év alatt évekre eladósodni, az ebből nem kér, és inkább külföldre megy tanulni, ahol ráadásul magasabb színvonalhoz jut hozzá. Ezzel és a munkalehetőségek szűkösségével meg is magyaráztuk az új hazai exodust, a fiatalok kivándorlását. Maradnának ők, azonban mára nemcsak munkát nem találnak, de a Fidesz a felsőoktatásból is kizárja őket.
Félreértés ne essék: a tandíjról lehet vitatkozni. A felvetés, bár népszerűtlen és mindenképpen rontja a társadalmi mobilitás esélyeit, nem ördögtől való. Először is: a felsőoktatásba már eleve nem kerülnek be a legszegényebbek, a diplomások pedig jobb lehetőségekkel bírnak (ez még most is igaz), mint papír nélküli társaik. Miért ne fizetnének tehát valamilyen formában? Számunkra nyilvánvalónak tűnik, hogy egy utólag fizetendő tandíj igazságosabb, mint annak bármely más formája. Viszont lehet amellett is érvelni, hogy az ingyenes felsőoktatás megtérül az államnak is, mert a kvalifikált munkaerő több értéket képes teremteni.
Egyvalamit biztosan nem lehet: bevezetni a tandíjat, miután népszavazást kezdeményeztünk ellene. A Fidesz ezt mégis megteszi, ezzel pedig elismeri, hogy hülyének nézte saját választóit, átverte őket, és ez egyáltalán nem is érdekli. Orbán még annyit sem mond mellé, amennyit Gyurcsány mondott 2006-ban, hogy bizony hazudtunk. Nem. Ők csak megcsinálják, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon, hogy homlokegyenest az ellenkező irányba mennek, mint amit ígértek.
Nagyon reméljük, hogy a hallgatói szervezetek és oktatók is azt érzik, itt az ideje ellenállni, utcára vonulni. Hogy ha a második Gyurcsány-kormány alatt, egy jóval igazságosabb és szociálisan érzékenyebb tandíj ellen tízezrek mentek tüntetni, akkor most sem nyelik le birka módjára a németországinál magasabb (!) tandíj bevezetését. Ez a rendszer ugyanis valóban azt okozza, hogy kizárólag a leggazdagabbak gyerekei tanulhatnak majd tovább. Hogy csak jogászok és közgazdászok gyerekeiből lehetnek jogászok és közgazdászok. Volt már ilyen rendszer Magyarországon, és Magyarország nem azért változtatta meg, hogy újra ez legyen a mérvadó. Ilyen volt a Horthy-rendszer, Orbán nagy ideálja, ahol úri gyerekekből urak, szegény gyerekekből pedig szegények lettek. Hogy a társadalompolitika húzósabb részéről (zsidótörvények, például) szó se essék.
A tandíj mérföldkő; Orbán őszödi beszéde. Ennél egyértelműbben soha nem fog bebizonyosodni, hogy a Fidesz átverte saját választóit. Aki még kitart a Fidesz mellett, az nem a jobboldal kormányzati tevékenysége miatt, hanem annak ellenére teszi. Mert hisz. Csak kérdés, hogy ha látványosan nézik hülyének, meddig fenntartható ez a hit. Mi bízunk a választókban, és azt gondoljuk: nem sokáig. Nem tovább, mint 2014.
