Aki írt már életében szakdolgozatot, az pontosan tudja, hogy 40 százalék átvétele egy másik könyvből elfogadhatatlan csalás.
Teljesen mindegy, hogy 100 vagy 12 százalékát lopta valaki a dolgozatának: a plágium az plágium marad, a doktori és a diploma visszajár, politikus esetében pedig le kell mondani. Attól még, ha valaki kevésbé kínos Schmitt Pálnál, lehet ugyanúgy csaló. Úgyhogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek is követnie kéne a valaha volt legnevetségesebb államfő példáját.
Szoktak politikusok azzal védekezni, hogy a rendszerváltás előtt a plágium megszokott jelenség volt. Ez minden bizonnyal így is van. Ami azonban nem jelenti, hogy ez a megszokott jelenség jogszerű volna, azt pedig különösen nem, hogy erkölcsös. Aki szöveget lop, az minden esetben és pontosan tudatában van annak, amit csinál. (Ha pedig azért nincsen, mert másnak fizetett a doktori megírásáért, akkor azért bűnös, Semjén esetében ez gyanús, hiszen németül bár nem tud, bőszen idézgetett.) A tanulmányírás nem úgy megy, hogy az ember lehagy egy idézőjelet véletlenül húsz oldal elejéről és végéről, ennek felismeréséhez elég általános iskolai végzettséggel rendelkezni.
Aztán lehetne azzal védekezni, bár ezt nem igazán merik meghúzni, hogy oké, Semjén szöveget lopott, de ez még mindig jobb, mintha közpénzzel tette volna ugyanezt. Ez persze igaz, de egyrészt attól még, hogy valaki egyszer lopott, nem biztos, hogy máskor nem tette azt (nincs összefüggés), másrészt Magyarország sajnos olyan hely, ahol a pénznyúlásokra sokkal kevesebbszer derül fény, mint a tudományos munkák meghamisítására. Ettől még a helyzet nagyjából ugyanaz: a politikus csalt, hazudott a választóinak és tanárainak egyaránt. Utóbbiban Semjén esetén azért annyira nem vagyunk biztosak, türelmesen várjuk ugyanis Molnár Attila Károly szerepének tisztázását az ügyben. Mint emlékezetes, ő volt az, aki egy internetes kommentben „tölgy” álnéven egy „kis férfias szívatásnak” titulálta a munkaszolgálatosok meggyilkolását. Sajátos vélemény.
Egy szó mint száz: ha Semjénről kimondja az ELTE Társadalomtudományi Karának bizottsága, hogy plagizált, vagy akár csak annyit, hogy részben ugyanazt a szakdolgozatot adta le kétszeresen (teológia disszertációként és szociológus diplomamunkaként), akkor pontosan ugyanúgy kell cselekednie, mint Schmitt Pálnak: le kell mondania. Na jó, nem pontosan úgy: megspórolhatná magának a lejáratódást, az ostoba magyarázkodást, megspórolhatna Obersovszky Péternek egy újabb vérciki interjút, nem kellene teljesen hülyét csinálnia magából, mielőtt rábizonyítják a vádakat, amelyek – a hvg.hu gyűjtéséből ez elég világos – nehezen megkérdőjelezhetők. A lemondással Semjén nemcsak a két egyetem becsületét védené meg, hanem a sajátját is: végre egy politikus, aki elismeri a felelősségét valamiben. Persze ezután a politikai életbe nincs visszaút, Schmitt Pál sem lesz többé köztársasági elnök, ahogy Semjén sem miniszterelnök-helyettes.
De legalább lesz idejük egyszer az életben rendesen megírni egy tudományos munkát.
