Több mint két év telt el a Fidesz-KDNP kormányzásának kezdete óta, és elmondhatjuk, hogy a demokratikus baloldali pártok összesített népszerűsége a legtöbb mérés szerint már elhagyta a kormánypártokét. Mindez azonban elsősorban a Fidesz népszerűségvesztésének köszönhető, és csak jóval kisebb részben a baloldali ellenzék megerősödésének. A hátralévő két év sok idő: ez alatt kéne egy kormányváltó koalíció népszerűségét megteremteni – ami viszont nem táplálkozhat kizárólag az ellenfél rossz kormányzásából.
Az MSZP első ellenzéki éve belső csatározásokkal telt, amelynek eredménye Gyurcsány Ferenc és támogatóinak – egyébként a vártnál jelentősen kisebb számban történő – kilépése és Mesterházy Attila megerősödése a pártelnök poszton. Szokatlan, hogy egy pártot a szakadás annyira kevéssé viseljen meg, mint az MSZP-t. Az MSZP az ezt követő időszakban az összes mértékadó mérés szerint stabilizálta második helyét a politikai piacon, valamelyest növelve támogatói számát, ennél azonban jelentősen többre van szükség a választási győzelemhez. És ez még akkor is igaz, ha a Fidesz által elfogadott új választási törvényben lényegesen kevesebb szavazattal lehet mandátumtöbbséghez jutni, mint bármikor korábban. Az MSZP számára tehát továbbra is elmaradt a kiugrás, aminek oka lehet, hogy a 2006 és 2010 közötti népszerűtlen kormányzás még mindig rányomja a bélyegét a baloldali párt támogatottságára, de ahogyan a baloldal többi pártja, úgy az MSZP sem várhat arra, hogy a Fidesz támogatói automatikusan balra tömörülnek majd.
Az LMP protestpártként került a parlamentbe, ezért nem kis szó, hogy stabilizálni, sőt, az MSZP-hez hasonlóan némileg erősíteni is tudta népszerűségét. A Lehet Más a Politika elmúlt két éves tevékenysége sem nevezhető azonban ellentmondásmentesnek: látványos politikai akciók (parlamenti és Közgép-blokád) mellett rengeteg, a választók számára teljesen érdektelen kongresszus, belső viszályok jellemezték a párt politikáját, amelynek komoly probléma az anyagi és emberi erőforrások hiánya is. Emellett kérdés, hogyan fogadják majd az állampolgárok a választások közeledtével azt, hogy az LMP, bár egyértelmű céljaként deklarálta a Fidesz-kormány leváltását, egyelőre húzódozik együttműködni az MSZP-vel (és némileg érthetőbb módon a DK-val is).
A Demokratikus Koalíció jövője továbbra is kérdéses, hiszen az 5% körüli támogatottság csupán akkor igaz, ha a részvételi hajlandóság ennyire alacsony marad a jövőben is. Ez alapvetően nem lenne probléma, csakhogy a Demokratikus Koalíció egyértelműen egyetlen ember, Gyurcsány Ferenc köré szerveződik, aki finoman szólva 2012-ben sem a legnépszerűbb politikus. Kérdés, hogy lehet-e érdemben növelni a Gyurcsány-tábort 2014-ig – ez lehet ugyanis a DK bejutásának kulcsa.
Hiába haladja meg a pártok népszerűsége összeadva a Fideszét, ha az új választási rendszerben le akarják győzni a jobboldal jelöltjeit, akkor vagy nagyon kell vezetniük a Fidesz előtt, vagy közös jelölteket kell állítaniuk. És akkor még nem beszéltünk arról a lehetőségről, ha a Fidesz eljátssza a nagy 1998-as trükköt: akkor Orbán és Torgyán József az utolsó pillanatig tagadta, hogy a Fidesz együttműködne a kisgazdákkal, az FKgP-s jelöltek pedig az utolsó pillanatban visszaléptek a Fidesz javára. Másképpen fogalmazva: a Fidesz jelenlegi politikáját elnézve egyáltalán nem lehet kizárni egy Fidesz-Jobbik koalíciót 2014-ben. Ebben az esetben pedig a baloldal csak akkor nyerhet, ha az összefogás zökkenőmentes, és az MSZP, LMP, DK, illetve esetleges későbbi szövetségeseik nemcsak a Fidesznél rendelkeznek több támogatóval, de a Fidesz-Jobbik kettősnél is.
