A Népszabadság úgy tudja, hogy a Fidesz megszüntetné a közvetlen főpolgármester-választás intézményét, ami a rendszerváltás óta működik. Az indoklás állítólag prózai: nem elég népszerű a Fidesz Budapesten, a kerületi polgármesterek közül azonban van esélye többséget szerezni – és ezt követően ők választanák meg Tarlós István utódját. Ha a hír igaz, itt az ideje, hogy a jobboldal is belássa: a Fidesznek annyi demokratikus elkötelezettsége van, mint ahány rajongója Hoffmann Rózsának.
Történt ugyanis a kétharmados ciklus közben, hogy a Fidesznek meggyűlt a baja saját főpolgármesterükkel. Tarlós István nem könnyű ember, és ez nemcsak abban nyilvánul meg, amilyen, fogalmazzunk finoman, nyerseséggel tud az őt illető kritikákra reagálni, hanem abban is, hogy sokszor betart a Fidesz kerületi polgármestereinek. Konfliktusa van az Orbán-rokon BKK-főnök Vitézy Dáviddal, a vita tetőpontján még képes levelet is írni arról neki, hogyan kéne megreformálni Budapest közlekedését. (Ez egyébként mindennél jobban mutatja Tarlós szűklátókörűségét: szerinte az a baj a várossal, hogy Óbudáról – Tarlós lakhelye – nehéz bejutni a Városházára, ami pedig Tarlós munkahelye. Köszönjük a képviseletünket, főpolgármester úr.)
Egy szó mint száz: a Fidesz nem szeretné, hogy Tarlós maradjon a főpolgármester, inkább lecserélné. De azt sem szeretné, hogy a fővárosban hagyományosan erősebb baloldali és liberális szavazók kerüljenek többségbe – márpedig Budapesten ők vannak többen. Se Horváth Csabát, se mást nem látna szívesen Orbán Viktor főpolgármesterként, ezért arra törekszik, hogy ezt megakadályozza. És hogyan lehet ezt legkönnyebben megtenni? Úgy, ha megszüntetjük a közvetlen főpolgármester-választást. Volt-nincs, zseniális – lenne, ha azt feltételezzük, hogy a választók többsége nem látna át a szitán.
Persze tudjuk, hogy jogszerű, amit a Fidesz akar. Hiszen kétharmados többséggel bármit meg lehet tenni – Orbán Viktor holnaptól bevezethet kalifátust és szultánságot is, ha akar, mi ehhez képest egy főpolgármesteri cím Fidesznek ajándékozása? Nemzetközi szerződést nem sért, formálisan a demokrácia sem sérül, hiszen egy főpolgármester közvetett, tehát a kerületi vezetők által történő megválasztási is demokratikus. Valójában azonban, ha a változtatás indoka nem az ésszerűség, hanem kizárólagosan a politikai hatalomszerzés, akkor szó sincs demokratikus döntéshozatalról.
2013-ra már nem az a kérdés, hogy a Fidesz tiszteletben tartja-e a demokráciát, hogy óvja-e a jogállamot. Ezek rég meghaladott kérdések. A személyi kinevezésekkel, a választási rendszer átírásával, a visszaható hatályú törvénykezéssel, a magántulajdon államosításával, a korrupció és maffiamódszerek állami szintre emelésével eldőlt, hogy Orbánt az európai országok fejlődését meghatározó demokratikus alapértékek nemhogy nem érdeklik, de kifejezetten zavarják. A kérdés mára nem az, hogy a Fidesz demokratikus párt-e, hanem az: zavar-e minket, hogy a Fidesz nem demokratikus párt?
Sokak erre a kérdésre nem tudják a választ, vagy egyenesen elutasítják a demokráciát. Ők azonban tévednek, és nemcsak valamiféle homályos elvek miatt. Ha egy párt majdnem leválthatatlanná válik – például mert övék a média nagy része, nekik kedvez a választási rendszer és úgy módosítják a szabályokat, ahogy nekik kedvez –, azzal a rossz kormányzást is be lehet betonozni. Nincs büntetés a minden korábbinál súlyosabb korrupció, a munkahelyteremtés hiánya, a szegénység növelése, az oktatás szétverése miatt. Mindig lehet folytatni – addig, amíg az utolsó forintot is ellopják tőlünk.
(Fotó: Blikk)
