Az idén meghiúsult a március 15-i ünnep. Mindenki mással volt elfoglalva. 300 ezer ember például azzal, hogyan éljen túl villany és járható utak nélkül, vagy éppen az autóban ragadva. Mégsem mondhatjuk, hogy politikamentesen telt az ünnep, éppen ellenkezőleg: mi sem világíthatott volna rá jobban, hogy a politika nemcsak hatalomtechnika, hanem egy ország irányítása is. Amire a Fidesz képtelennek bizonyult.
Talán szimbolikus jelentősége is lehet, hogy amíg Orbán Viktor Brüsszelben tárgyalt, kormánya lebénult. A késlekedést, bénázást és totális alkalmatlanságot a Fidesz kommunikációs letámadással leplezte: teljes médiáját arra használta fel, hogy letagadja a valóságot. Csakhogy ez esetben arra biztosan nem gondolt a Habony-Finkelstein tandem, hogy ha az emberek maguk ragadnak bent az autóban, esetleg családtagjaikkal történik ilyesmi, akkor lehet azt hazudni, hogy a mentés nagyszerű volt, csak nemigen fogja elhinni a célközönség. Márpedig ez az időjárás, a katasztrófavédelem helyett katasztrófát előidéző mentés csaknem 300 ezer embert érintett Magyarországon, ez pedig nem kevés. Fogalmazhatnánk úgy is: hogy ha a Habony Árpád által hasba rúgott férfivel szeretnénk elhitetni, hogy a Fidesz tanácsadója jól bánik az emberekkel, ahhoz nem elég sokszor mutogatni a tévében, hogy ez így van.
Ehelyett jobb lett volna nem hasba rúgni, vagy eredeti témánknál maradva: menteni az embereket. Nem egy nappal később kapcsolva, hanem előre tájékoztatva, nem az autósokban felelősöket találva, hanem hatékony állami szerepvállalással. Ami egyébként nem volt, helyette volt sikerpropaganda meg arrogancia, kíváncsiak vagyunk, mikor fogja Kövér László, Bankondi „Tél Tábornok” György és Pintér Sándor egymást kitüntetni, mint Orbán Viktor egyik szóvivőjét színészi teljesítményéért, aki mellesleg 24 éve nem színészkedik, vagy mint a gyakorló elmebeteg Szaniszló Ferencet, esetleg a Kárpátia nevű szoftnáci giccsparádé szerencsétlen énekesét.
A március 15-i „ünnepi” események elemi erővel mutatták meg, hogy a politika nemcsak hatalomtechnika, üzlet és kommunikáció, hanem egy ország szakmai irányítása is. Nemcsak ahhoz kell érteni, hogyan szolgáljunk ki bizonyos választói igényeket, hogy ezt követően újra nekünk adják a voksokat – bár ez sem könnyű feladat –, hanem bizony irányítani is kell embereket, erőforrásokat és eszközöket kell rendelni a célokhoz. Ebben a Fidesz csúfosat bukott, amit még tetézett is Pintér Sándor belügyminiszter azzal az arroganciával, amivel előbb felelőtlennek nevezte az autósokat, utóbb pedig kijelentette, hogy Magyarország még jobban is teljesített a mentésben, mint a környező államok. Némi szépséghiba, hogy Ausztria küldött hókotrókat hazánk megsegítésére. Szükség is volt rájuk.
Az ellenzék pedig tette a dolgát, még ha ez a kormánypárti és a nem-online médiában kevéssé is jött át, ahogy megszokhattuk 2010 óta. Az MSZP például megnyitotta párirodáit melegedőnek, emellett parlamenti vizsgálóbizottságot kezdeményezett az ügyben, amiből nyilván nem lesz semmi, hiszen ezt is leszavazhatja a kétharmad. A csúcs az lesz, ha ugyanez a kétharmad valóban elkezdi ünnepelni magát. Lehet, hogy ettől azért nem mindenki lesz lelkes. Főleg azok nem, akik az autójukban éjszakáztak, de főként azok hozzátartozói, akik megfagytak a zord időjárás következtében. Nem állítunk olyat, hogy minden fagyhalál a kormány számlájára írható, őszintén távol álljon tőlünk az ilyesmi. De az is biztos, hogy jól működő országban ilyen nem történik. Sem ennyire megkésett mentés, sem a valóságot leplezni szolgáló kormánypropaganda az emberek tájékoztatása helyett.
