Vannak egy kormány tevékenységének objektív és szubjektív mércéi. Utóbbiak közé tartozik, hogy mennyire ért egyet például az állampolgár egy adott kurzus szimbolikus- vagy kultúrpolitikájával. Előbbiek közé pedig mondjuk az, hogy mennyivel tud kevesebb vagy több ember megélni abból a pénzből, amit hónap elején adnak. A Fidesz három éve kormányoz teljhatalommal, az eredmény: 4,6 millió szegény. Ez az igazi botrány.
A 4,6 milliós, igen riasztó adat a cseppet sem baloldali Tárki kutatásából származik, amit ráadásul megerősített a KSH legfrissebb felmérése is. Ennyi ember él Magyarországon súlyos szegénységben. Ez pedig jelzi, mennyire nem ők tehetnek a saját helyzetükről: a fél ország ugyanis nem lehet felelőtlen, rosszul gazdálkodó, képzetlen, legalábbis önhibájából nem. Persze túlzott szigor lenne mindent a Fideszre vagy Orbánra fogni, az ugyanakkor tény, hogy amikor a jobboldali a kormányrúdhoz került, még „csak” (ez is rettenetes szám) hárommillió szegényről szóltak a felmérések. 3 év alatt 50 százalékos növekedést elérni – úgy, hogy a gazdasági válság nem most robbant ki –, az már teljesítmény. Ami mindennél egyértelműbben minősít egy kormányt.
Az egykulcsos adóval, a szociális juttatások csökkentésével, a hajléktalanság kriminalizálásával, a 47 ezer forintos közmunkával, a szegénység büntethetővé tételével és a többszázezres tandíjakkal a Fidesz nemcsak annak érdekében tett meg mindent, hogy a szegények még szegényebbek legyenek, hanem azért is, hogy ebből az állapotból lehetőség szerint esélyük se legyen kitörni. Olyan országot teremtettek, ahol a szűk vagyonos réteg állami pénzekből tartja meg a pozícióját, miközben milliók élnek a létminimum alatt. Ilyen társadalmi modell működik néhány igazán kemény diktatúrában, nem is irigyeljük őket.
Ezért a következő kormány legfontosabb dolga nem az lesz, hogy helyreállítsa Magyarország nemzetközi tekintélyét, hogy helyrepofozza az alkotmányt vagy elküldje a teljesen alkalmatlan fideszes csinovnyikokat a közjogi méltóságok pozíciójából. Ezeket – főként komoly többség birtokában – lényegében napok alatt meg lehet tenni. Ennél sokkal súlyosabb feladat, hogy egy baloldali kormány kezdjen valamit a szegénység kérdésével. Márpedig ez tényleg kihívás, hiszen mindannyian tudjuk: pénzhiányos időket élünk. Nemcsak nálunk, hanem Európa perifériáján lényegében mindenhol. Persze Orbán e tekintetben is mélyebbre süllyesztette az országot az elvártnál, elég csak a legfrissebb GDP-adatra gondolni.
Egy következő kormány legfontosabb feladata a társadalmi mobilitás csatornáinkat újranyitása lesz. Ez így kacifántosan hangzik, de lényegében annyit jelent, hogy lehetőséget teremtsen minden embernek a felemelkedésre. Nyilvánvalóan lehetetlen egyetlen év – vagy kormányzati ciklus – alatt felszámolni a szegénységet Magyarországon, de egyrészt meg kell próbálni, másrészt lehetőséget kell teremteni a tehetséges, de lehetőség híján szegénységben élőknek a felemelkedésre. El kell törölni a több százezer forintos tandíjakat, kollégiumokat kell építeni, meg kell szüntetni az igazságtalan egykulcsos adózást, a szegénység büntetése helyett pedig segíteni kell az embereken. Ez egyszerűen hangzik, de nem az.
Magyarország nem lehet a négy és félmillió szegény országa. Orbán kormányzása ebbe az irányba viszi hazánkat: vannak a jellemzően fideszes kötődéssel bíró oligarchák, a közgépes-trafikos hipergazdagok, és vannak, akik nyomorognak, annak ellenére, hogy tisztességesen dolgoznak vagy dolgoznának, ha lenne munka Magyarországon a fővároson kívül is – és még a fővárosban is egyre kevesebb a lehetőség. Nem lesz könnyű annak, aki átveszi a kormányrudat Orbántól. Mert nem elég nála jobban csinálni (az még könnyen megoldható), de millióknak kell újra lehetőséget teremteni az emberhez méltó élethez. Márpedig ez igazi kihívás. Viszont olyasmi, amiért érdemes dolgozni.
