Vona Gábor, a Jobbik pártelnök-frakcióvezetője bejelentette: pártja népszavazást kezd. „Ha gyilkolsz, ha erőszakoskodsz, akkor az egész pereputtynak ugrott a segély apukám, ha cigány vagy, ha magyar” – mondta.

Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló: a Jobbik hatalmi pozícióba kerülése felérne egy társadalmi katasztrófával. A párt gátlástalanul ontja magából a népszerűnek hitt – és talán népszerű – javaslatokat, amelynek következményei beláthatatlanok lennének. Most például arról akar népszavazást tartani Vona Gábor, hogy akik erőszakos bűncselekményeket követnek el, azok családjától elvegyék a segélyt. A szélsőséges gondolkodás és ostobaság olyan gyilkos keveréke ez, amit Észak-Koreában is megtapsolnának.

Demokráciákban ugyanis az a gyakorlat, hogy az igazságszolgáltatás azt bünteti, aki elköveti a bűncselekményt. Nem a családját, barátait, ismerőseit. Márpedig nem nehéz belátni, hogy a segélyek elvétele a gyerekeket, családtagokat sújtaná. Nem elég, hogy kiesik a bűnelkövető szülő bevétele (ha volt neki), még a segélyeket is elvenné a Jobbik. A gyilkosok gyerekei lehetőség szerint éhezzenek, világos cél, csak épp ostoba és embertelen. Pont, amilyen a Jobbik. Mert egyrészt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gyilkosokat éppen a segélyek megvonásának fenyegetése fogja visszatartani – ha az emberölésért kiszabható évtizedes börtönbüntetés ne lenne elég fenyegető. Másrészt a családtagok büntetése nem lehet épeszű ember célja. Harmadrészt: mi oka van annak, hogy a havi negyvenezer forintnál is kevesebb segélyből élők szigorúbb büntetést érdemelnek, mint akiknek nem jár állami juttatás? Rosszabb ember a szegény gyilkos mint a gazdag gyilkos? A Jobbik szerint, úgy látszik, igen.

Természetesen valójában más a helyzet. Mégpedig az, hogy a Jobbik nem áll jól. A párt alig látszik, a Fidesz pontról-pontra valósítja meg a szélsőjobboldal programpontjait, nem tudnak különbözni a kormánypártoktól, csak ha valami nagyon nagyot mondanak. Valami olyat, amit (remélhetőleg) a Fidesz sem akar vagy tud felvállalni. Valamit, ami egyszerre népszerű és vállalhatatlan a Fidesz számára. Ez a valami természetesen legtöbbször a nettó cigányellenesség. Mert bár Vona mondata úgy hangzik, mintha nem lenne benne rasszizmus („ha cigány vagy, ha magyar”), azért egyértelmű, hogy rájátszik a sztereotípiákra. Hiszen a segélyből az emberek egy jelentős része szerint csak cigányok élnek – valójában ez persze nem igaz –, és a „pereputty” szónak is van egy kellemes cigányos hangzása, jó, hogy nem purdét mondott. De persze ez csak mellékszál.

Valójában Vona kezdeményezéséből az derül ki, mit csinálna a Jobbik kormányon. Röviden és tömören: őrületet. Olyan javaslatok bevezetését szorgalmazza, amelyre a kocsmában, két kevert pálinka után sokan azt mondják, „ezt kéne”, természetesen nem végiggondolva annak társadalmi hatását. Évek óta tudjuk például, hogy a halálbüntetés, amit a Jobbik szintén visszavezetne, népszerű a magyar – sőt, a legtöbb – társadalomban. Halálbüntetés azonban még sincs, elvi és gyakorlati okokból egyaránt. (Akit jobban érdekel a téma, olvassa el Sólyom László párhuzamos indoklását a halálbüntetésről, ha létezik szó szerint szép jogi szöveg a világon, ez az.)

Egy szó mint száz: annak, aki a politikai szerepvállalást választotta, megfontoltabbnak kell lennie a népnél, nem szabad zsigerből és indulatból politizálnia. A Jobbik azonban ennek ellentétét teszi: nemcsak, hogy zsigerből politizál, de rá is játszik az indulatok erősítésére. Abból próbál politikai hasznot húzni, hogy feszültséget kelt, hogy társadalmi csoportokat ugraszt egymásnak. A Fidesz is gyakran él ezzel az eszközzel, de ritkán ennyire nyersen és brutálisan. Másképpen fogalmazva: a Jobbik a Fidesz kormányzásának legrosszabb pillanataiban is állandóan emlékeztet arra, hogy lehet még rosszabb. Sokkal rosszabb.