2012 az elrugaszkodás éve – ígérte Orbán Viktor tavaly ilyenkor. Hogy honnan rugaszkodtunk el, most már tudjuk: a sziklafal tetejéről, hogy egyenesen zuhanjunk a szakadékba.
Orbán Viktor és a kormány 2012-ben véghezvitte azt a politikatörténeti bravúrt, hogy lényegében bármihez kezdett, katasztrofálisan elrontotta. Voltak már sikertelen időszakok Magyarország rendszerváltás utáni történelmében, sőt, ha belegondolunk, igazán sikeres időszakok nem is nagyon voltak, de a 2012-es év fényében a sokat kárhoztatott „elmúlt húsz év” boldog békeidőknek tűnhet.
Egyre biztosabbra vehetjük például, hogy a Vezér Által A Gazdaság Irányításával Megbízott Személy, úgymond, nem normális. Azt még értjük, hogy megpróbálják mindennek a konkurenciáját ellehetetleníteni, amit nem tudnak államosítani vagy kiszervezni Simicska Lajos vagy más Fidesz-közeli vállalkozó cégeinek, a dohányipartól a reklámpiacig, ebben még logika is van, de hogy jön ehhez az ősmagyar agysebészet? Miért kell egy olyan embernek, akit szakmájából kifolyólag figyelnek a világ pénzpiaci elemzői és hitelminősítői, magyar és japán csecsemők fenekén található piros foltokról értekeznie? Miért játssza el, hogy nem normális, ha az, és miért maradhat pozícióban, ha nem az? Meg is lett az eredménye: leminősítés leminősítés hátán, Magyarországot már csak annak ajánlják befektetési célként, akinek a másik ötlete, hogy felgyújtaná a pénzét.
Érthető is, mert az állam keze 2012-ben már mindenhová elért, és ahová elért, ott kő kövön nem maradt. Magyarországon vállalkozni mára olyan, mint sziszifuszi kihívás, mint árral szemben evezni egy lyukas csónakban. De persze munkavállalónak lenni sem jobb: az új munka törvénykönyve tökéletesen kiszolgáltatottá teszi a fentiek miatt frusztrált munkaadóknak az alkalmazottakat. Akik nagy többségben ráadásul tragikus életszínvonalon élnek. Csak egyetlen statisztikai adat, még 2011-ből, a helyzet persze azóta nem javult: 11-ben az egy főre jutó összes fogyasztási kiadás éves, átlagos értéke 791 ezer forint volt, ami havonta 65,9 ezer forintot jelent. Lakásfenntartás és rezsi nélkül havonta 41 ezer forintot költött az átlag magyar egy főre. Ez valamivel több, mint ami az éhezés elkerüléséhez elég. Talán közhelynek tűnik, de 2012-ben Magyarországon József Attila-parafrázissal azt mondhatnánk, hogy aki szegény, az volt a legszegényebb: lényegében minden létező szociális juttatást lecsökkentett a Fidesz-kormány. Emberek ezrei élnek úgy télen, hogy választaniuk kell a fűtés és az étkezés között (amit vagy meg tudnak oldani, vagy nem). Ja, és büntethetővé vált, ha valakinek nincsen lakása, éljen a szolidaritás.
Hogy az elmúlt húsz év múltját végképp eltörölje, Orbán eltörölte a kormány feletti demokratikus kontrollt Magyarországon. Gyakorlattá vált, hogy ha a kormány alkotmányellenes törvényt akar elfogadni, akkor csak beleírja az Alaptörvénybe, mi sem egyszerűbb. Gránitszilárdság, ugye. Az Alkotmánybíróság tagjaiból naponta csinálnak hülyét, az összes többi közintézményt 2012-re már rég elfoglalták, 2013-ban felkészül a Magyar Nemzeti Bank annak tartalékaival együtt, mert hát valamiből osztogatni is kell a választások évében, ha már minden más tartalékot – köztük a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat – nyom nélkül sikerült eltapsolni.
És hogy mire? Hát többek között korrupcióra, ami soha nem látott szintre emelkedett Magyarországon. Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és barátaik csúcsra vannak járatva. Nemcsak Közgép van itt, hanem sok más is, amiről kevesebb szó esik. Fidesz-közeli cégek uralják a média- és hirdetési piacot. Nem atomerőművet, de még járdaszakaszt sem lehet felújítani anélkül, hogy Orbán valamelyik strómanja le ne húzná a sápot. Mindenki nekik fizet, így jutni fog birtokra, focira, kampányra. Mert ez a másik, ami meghatározta az Úr 2012. esztendejét: a megszorítások mellett valahogy mindig jutott pénz idióta dolgokra, stadionépítéstől Zsiga Marcell járdáján át Videotonra és Országgyűlési Őrségre.
Hát, így rugaszkodott el Magyarország ebben az évben. Hazudnánk, ha azzal vigasztalnánk magunkat, hogy rosszabb nem lehet: de, igen. Úgyhogy vigaszt csak az nyújthat, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz népszerűsége kezdi alulmúlni az ellenzékét, és az nem valószínű, hogy ez a tendencia másfél év alatt gyökeresen megváltozna. Csak győzzük kivárni.
