Azzal minden politikai szereplő egyetért, hogy szükség lenne egy igazán modern földtörvényre Magyarországon.A jelenleg a parlament előtt fekvő jogszabály-tervezetet azonban egyszerre kritizálják szocialisták, civilek, zöldek, sőt, még egyes fideszes képviselők is, holott ők a törvényjavaslat benyújtói.
Ezek a kritikák néha ellentmondanak egymásnak, sokszor a racionalitásnak is, máskor tökéletesen megalapozottak. Azonban mind pontosan rámutatnak a Fidesz-féle törvényhozás hiányosságaira: arra, hogy ha a megfelelő szakmai és civil egyeztetés elmarad, akkor egyetlen lobbicsoport írathat neki kedvező törvényjavaslatokat, amelyeket ráadásul lehetetlen vagy rendkívül káros végrehajtani annak szakmaiatlansága miatt. Utóbbira jó példa az új földtörvény tervezetében, hogy az összesen néhány tízezer főre korlátozza azok számát, akik földet vehetnek Magyarországon. Márpedig ha autót vagy lakást a korábbi milliók helyett csak ezrek vehetnének hazánkban, az a lakások és autók árának drasztikus csökkenéséhez vezetne – miért lenne épp a földdel másképp? Nincs oka ilyen jellegű szűkítésnek, különösen, hogy 2014-től fel kell oldani a termőföld vásárlásával kapcsolatos moratóriumot az EU szabályai alapján.
Ennél is nagyobb probléma lehet, hogy a földtörvény a nagybirtokosoknak kedvez a kis- és középgazdálkodókkal és a mezőgazdasági társas vállalkozásokkal szemben, amelyek jelenleg is mintegy 100 ezer embert foglalkoztatnak. Mindezt természetesen lehet termelékenységi szempontokkal indokolni, de talán Európa egyik legalacsonyabb foglalkoztatású országában nem arra kellene törekedni, hogy minél kevesebb munkahely maradjon meg a mezőgazdaságban. Hogy mennyire nincsen konszenzus a Fideszben a földtörvény kapcsán, azt tökéletesen jelzi Bencsik János fideszes országgyűlési képviselő, korábbi államtitkár megnyilatkozása, aki szerint „ez a törvénytervezet minden előremutató szabályozási eleme ellenére, ebben a formájában megerősíti a hazai nagybirtokosok és bérlők kiváltságos helyzetét, miközben korlátozza az őstermelők, egyéni gazdálkodók és családi gazdaságok birtokszerzési lehetőségét.”
Aztán van az Ángyán-féle kritika, amelyet egyébként az MSZP is megfogalmazott. Ennek lényege, hogy attól a gyakorlattól félti az állami kézen lévő földvagyont, amit 2010-től folyamatosan látunk: hogy Fidesz-közeli vállalkozók, haverok és oligarchák (néha nincs különbség) kapják az állami földeket és indíthatnak vállalkozásokat jelentős állami támogatással. Holott ha valamihez nem kell professzornak lenni, akkor ez a Barikád-címlapon való pózolás – csalódtunk Ángyán Józsefben – mellett az, hogy tudjuk: nem Csányi Sándor OTP-elnöknek, Magyarország egyik leggazdagabb emberének van a legnagyobb szüksége állami támogatásra, ha épp sertéstelepet akar létrehozni. Az új földtörvénynek azt is meg kellene akadályoznia, hogy az agrártámogatások jelentős része kétes, pártokhoz kötődő nagyvállalkozókhoz menjen, Nyerges Zsolt pedig éljen boldogan a maradék milliárdjaiból.
A kritikák ezt követően különböző irányba húznak: vannak, akik azt mondják, nincs probléma a nagybirtokok erősítésével, mások azt mondják, a vállalkozásonként 1200 hektáros korlátozás olyan súlyú beavatkozás a nagybirtokok ellen, hogy az komoly elbocsájtási hullámot indíthat el. Egyvalami látszik világosan a koncepcióval kapcsolatban: az, hogy az ország – egyébként sok szempontból ellenérdekelt – többsége ellenzi a Bankszövetségtől az LMP-ig, Ángyán Józseftől Bencsik Jánosig, az MSZP-től civil szervezetekig. Márpedig ez önmagában elég lenne arra, hogy egy normális és valódi konzultációt bonyolítson a kormány egy stratégiai jelentőségű kérdésről – mielőtt a kapkodásban mindenki lába alól kihúzza a talajt.
