Viszonylag kevés olyan ember van, aki kiadna 200 millió forintot arra, hogy hülyeségeket beszélhessen széles tömegek előtt. Orbán Viktor közéjük tartozik. Persze úgy könnyebb, ha ezt az összeget nem a saját pénztárcájából kell kivennie, hanem az adófizetőktől el.
Azt mondja a kormány egész oldalas újsághirdetésben, hogy tiszteletet és bizalmat vár az IMF-től, hogy nem hajlandó csökkenteni a családtámogatásokat, sőt, ingatlanadót sem hajlandó bevezetni, bármennyire is szeretnék ezt a gonosz Nemzetközi Valutalap. Kétszázmillióért, közpénzből, természetesen. Mindez azért is furcsa, mert ha Orbánék újramelegített érvelése szerint állami forrásból túl sok pénzt kapnak a pártok – amit többnyire kampányra és napi működésre költenek –, akkor nehezen értelmezhető, miért dob ki egy hét alatt százmilliókat a kormány(párt) szintén kampányra. És ez még csak a formai kifogásunk.
Van ugyanis tartalmi is. Méghozzá az, hogy a kormány hazudik, mint a vízfolyás. Nem kell ahhoz az IMF rajongójának lennünk, hogy tudjuk: a Valutalap egyáltalán nem köti semmiféle ingatlanadóhoz vagy családtámogatás-csökkentéshez a hiteltárgyalások folytatását. Ellenkezőleg, a Valutalap Magyarországon tárgyaló delegációvezetője épp a napokban fejtette ki, hogy szerinte nincs szükség további megszorításra. Persze biztosítékot, mint minden hitelező, ők is akarnak arra nézve, hogy viszontlássák a pénzüket. Ez egyébként érthető: az OTP is fedezetet kér a nagyobb kölcsönökhöz, nemcsak ez – a sajnálatraméltó Bogár Lászlóval vagy a sajnálatraméltó módon alkotmánybíró Pokol Bélával szólva – „nemzetközi háttérhatalom”.
Az IMF-től bizalmat várni pontosan olyan, mint a hentestől gumicukrot kérni. Az IMF-nek nem az a dolga, hogy bízzon a magyar kormányban. De ha a legnagyobb jóindulattal is közelítene Orbán Viktor felé Christine Lagarde-tól Irina Ivaschenko-ig mindenki, aki – orbáni hasonlattal élve – az IMF mezét viseli, akkor sem tudnák mire vélni azt, hogy Matolcsy György három nappal azután nevezi az IMF-et a „mi bankunknak”, miután azt mondta, az egész magyar gazdaságpolitikát a „hárombetűs szervezet” (és itt nem az MDF-re gondolt) ellen fogják hangolni. Az ilyen ökörhúgyozás-szerű politikai kommunikációt meglehetősen nehéz a megbízhatóság jeleként értékelni, még akkor is, ha újsághirdetésben kér bizalmat magának a kormány.
Persze tudjuk mi, hogy igazából a kormány nem az IMF-fel szeretne a Metro hátoldalán beszélgetni, bár ez a forma kétségkívül jobban megfelelne nekik, mint a tárgyalásos megoldás, hanem saját választóival. Velük szeretnék Orbánék elhitetni, hogy a Valutalap rosszat akar a magyar embereknek, szeretné elvenni a jó emberektől a megtakarított kicsiny pénzüket, és odaadni a gazdagoknak, gonoszoknak és persze a bankoknak. Csakhogy nem az IMF irányítja a megszorításokat Magyarországon, hanem bizonyos Orbán Viktor és Matolcsy György.
Szóval azt állítja a kormány, hogy ő szabadságharcot vív, és nem vezet be ingatlanadót. Oké. Számoljuk össze, hány településen szed jelenleg a fideszes önkormányzat ingatlanadót? Vagy melyik párt képviselői szavazták meg azt a törvénymódosítást, ami ezt lehetővé tette az önkormányzatok számára? Nem, nem az MSZP volt, még csak nem is az LMP vagy a Jobbik. Hanem a Fidesz. Ha már itt tartunk, családtámogatás. Melyik párt is vette el minden szegényebb családtól az adójóváírást? Melyik volt a politikus, aki az egykulcsos adóval elvette a szegényebb családoktól a pénzt (odavetve nekik koncként a családi adókedvezményt), majd szisztematikusan elkezdte a gazdagabbak adóját csökkenteni? Van IMF nevű párt Magyarországon? Mert ha nincs, akkor úgy emlékszünk, ez is a Fidesz volt.
Szóval az adekvát válasz talán az lenne az IMF részéről, ha válaszként szintén hirdetésben kérnék a Fideszt, hogy állítsa le a megszorításokat, helyette vezessen be egy méltányos adórendszert, és minden rendben lesz. De persze feladhatnának egymondatos hirdetést is, mondjuk azzal a szöveggel, hogy „ti kuncsorogtok nálunk pénzért, és nem mi”. Abból talán felfogná a kormány, hogy nem érdemes lendületből szemen köpni azt, akitől kölcsön szeretnénk kérni, ráadásul minél előnyösebb feltételekkel.
