Ha nem vagyunk hajlandóak egy kicsivel, de tényleg csak egy kicsivel nyitottabbak lenni a megszokottnál, kilépni a komfortzónánkból, törvényhozóként néha olyan ügyekkel is foglalkozni, amelyekkel kapcsolatban legszívesebben félrenéznénk, akkor ez az ország nem lesz se jobb hely, se élhetőbb.
"Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé, és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak." – mondta Varga István fideszes képviselő. Azóta volt tüntetés a parlament előtt a nők jogaiért, sokan mémeket gyártottak, megint mások teljes joggal háborodtak fel azon, amit Varga mondott.
Merthogy ezzel több probléma is van. Az első, hogy van olyan politikus, aki a nők megbecsültségét a gyermekek számából vezeti le. Tehát nem abból, hogy valaki mennyire okos, művelt, kedves, segítőkész, jó vagy rossz ember, hanem abból, hogy hány gyereket szült. A második, hogy a „nőnek a konyhában/gyerek mellett a helye” felfogását némileg meghaladta az idő, és még ha valaki vissza is sírja ezeket a napokat, azért érdemes tekintettel lenni arra, hogy a nők is emberek, akik rendelkeznek szabad akarattal, meg ésszel, hogy eldöntsék, mit szeretnének kezdeni a saját életükkel. A harmadik pedig egészen ordas bunkóság: a családon belül erőszak és a gyermekszülés közé párhuzamot vonni körülbelül olyan, mintha a Word Trade Center elleni terrortámadás kapcsán a benne dolgozó áldozatok tőzsdeügynöki moráljáról kezdünk el beszélni.
Szerintünk nem kell ahhoz baloldalinak lenni, hogy elismerjük a nők egyenjogúságát és támogassuk annak megvalósulását. Nem kell ahhoz sem baloldalinak lenni, hogy tudjuk: a családon belüli erőszakra nincsen mentség. Elég, ha valaki normálisan gondolkozik. Nem kell ahhoz politikailag állást foglalni, hogy érezzük: valakit megverni nem normális dolog, akkor sem, ha idegesek, fáradtak, frusztráltak vagyunk. Többek között ezért bünteti a törvény az ilyesmit – már ha kiderül. Márpedig éppen azért lenne szükség a családon belüli erőszak külön törvénnyel való szabályozására, hogy kiderüljenek és elnyerjék méltó büntetésüket az irtózatos pofonok, a kegyetlen verések.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a 16. és a 44. életév között több nő hal meg, illetve szenved egészségkárosodást családon belüli erőszak következtében, mint amennyi együttesen válik háborúk, közlekedési balesetek, a rák és a malária áldozatává. Tízből három nő szenved családon belüli erőszaktól. Mondhatja azt Varga István képviselő, illetve fideszes és KDNP-s képviselőtársai, hogy ez marginális probléma, hogy a jelenség valójában nem létezik – de akkor jobb esetben csak saját tudatlanságát bizonyítja, rosszabb esetben pedig a családon belüli erőszak áldozatainak vérében tapicskol. Minden túlzás nélkül. Értjük mi, hogy könnyebb és egyszerűbb a „nem tudom, nem fáj” örök közhelyét alkalmazni olyan ügyekben, mint a családon belüli erőszak, a drogfogyasztás vagy a homoszexualitás, de mindhárom esetben emberéletek múlhatnak a törvényhozói-képviselői akaraton. Aki ezt nem érti, nem való képviselőnek.
