Borsod megye stratégiai jelentőségű a magyar pártpolitika szempontjából. A korábban szocialista fellegvárnak számító észak-keleti megye, közepén Miskolccal 2010-ben az ország többi részéhez hasonlóan a Fideszhez pártolt. Ennél meglepőbb eredmény azonban, hogy az MSZP-t a megye legtöbb pontján le tudta győzni a Jobbik, a baloldal így harmadik helyre szorult. Az okok sokrétűek: a borsodi szegénységtől és munkanélküliségtől a Gyurcsány-kormány rossz megítéléséig nem egy tényező játszhatott szerepet abban, hogy a 2010-es választás így alakult, de az is biztos, hogy a megyében sokan vevők a Jobbik gyűlöletkeltő, elsősorban cigányellenes szlogenjeire is.

Akárhogy is, a Jobbik példátlanul megerősödött Borsod megyében. A megerősödést azonban – az ország szempontjából szerencsére – nem céltudatos építkezés, hanem széthúzás követte, főként a pártból azóta kilépett Endrésik Zsolt és Szegedi Csanád között volt erős a konfliktus. Ami azért is meglepő, mert mindketten a Jobbik „radikális” szárnyához tartoztak, Endrésik például nem átallott egy helyi Jobbik-rendezvényen gépfegyverrel lövöldözni, Szegedi Csanádnak pedig minden második mondata akkora bunkóság volt, hogy ahhoz képest a brüsszeli kukán étkezés villásreggeli a Marriott-ban.

Hogy pontosan min veszett össze Szegedi és Endrésik, azt nem igazán lehet tudni, a lényeg, hogy a konfliktus a Jobbik teljes borsodi vezetésének lemondásához vezetett első körben, második körben pedig Endrésik, majd Szegedi kilépéséhez. Utóbbi egyébként érdekes történet: Szegedi Csanád (zsidó) származására a bizonyítékokat valószínűleg párton belüli ellenfelei szivárogtatták ki. A párt vezetése először megpróbált beállni a képviselő mögé, egyben tisztázni magukat a teljesen jogos rasszizmus-vád alól; ugyanakkor gyorsan kiderült, nem lehet egyszerre nettó rasszista és antiszemita politikát folytatni és vállaltan zsidó származású képviselővel megjelenni a nyilvánosság előtt.

Az azóta Köves Slomó rabbitól is személyes találkozót kérő Szegedi Csanád (és testvére, Márton) elvesztése nem kis érvágás a Jobbiknak. Szegedi ugyanis szervezőként és anyagi bázisként sem utolsó: ő építette ugyanis fel a párt borsodi szervezetét, és ő a tulajdonosa annak a Turul márkaboltnak, amelyből valószínűleg nem jelentéktelen haszonra tett szert. Másrészt – ezt minden megszűnt párt történetéből pontosan tudjuk – egyetlen politikai erőnek sem tesz jót, ha a választók azt látják, hogy nem az országgal és a megyével, hanem saját belső konfliktusaikkal vannak elfoglalva.

Ezzel pedig el is jutottunk odáig, hogy a Jobbik megkezdte saját maga felszámolását stratégiai fontosságú megyéjében. Ráadásul a pártvezetésről is kezdenek kínos dolgok kiderülni, az legalábbis nem tekinthető jó üzenetnek, hogy a Jobbik néhány prominense az első keze ügyébe kerülő pénzekkel trükközni kezdett – az EP-képviselői keretre gondolunk, amelyből többek között Novák Előd is részesült. Ha a Jobbik szisztematikusan továbbhalad ezen az úton, azzal könnyen megmentheti az országot – saját magától.