Annak eldöntéséhez, hogy a Fidesz kormányzása valóban gyengíti-e a demokráciát, elegendő megvizsgálni, az elmúlt időszakban kik és milyen sérelmet szenvedtek el, amelyek a korábbi alkotmányos rendszerben elképzelhetetlenek lettek volna. Nincsenek kevesen.
Komoly vita dúl a kormányoldal és a nem-kormány (bővebben: az ellenzék, a politikai véleményformálók, nemzetközi szervezetek, civilek és szakértők) között arról, hogy a Fidesz 2010 óta mit tett a magyar demokráciával, rontotta-e annak állapotát. A vitában az érvek meglehetősen gyorsan arra a leegyszerűsített problémára korlátozódnak, hogy a Fidesz különböző intézkedései konkrét jogsérelmet okoztak-e létező embereknek vagy emberek egy csoportjának, esetleg csak lehetővé teszik azt. Azzal együtt, hogy fenntartjuk: szerintünk önmagában is problematikus, ha egy jogszabály-módosításban kódoltan szerepel a hatalommal való visszaélés lehetősége, szeretnénk egy új szemponttal gazdagítani a vitát: azaz megnézni, hogy a Fidesz demokratikus rendszert átszabó intézkedései teremtettek-e jogsérelmet az elmúlt időszakban. A válasz egyértelmű igen.
Kezdjük a 2010-es év legnagyobb politikai vitáját kavaró médiatörvénnyel. A kormány azt állítja, hogy a törvényben semmilyen olyan elem nincsen, ami más európai országok médiaszabályozásában ne szerepelne, és ebben az ügyben csodálatos éleslátással még olyan fajsúlyos szereplőkkel is hajlandók vitába szállni – mondjuk az Európai Bizottság médiaügyekért felelős biztosa mellett – mint Hugh Grant színész. A helyzet az, hogy teljesen mindegy, szerepelnek-e bizonyos szabályelemek mondjuk a francia vagy norvég médiatörvényben, jelenleg azt látjuk, hogy a Médiatanács és kilenc évig leválthatatlan elnöknője élet-halál harcot folytat az egyetlen kis ellenzéki rádió ellehetetlenítésére, igen mocskos eszközöket is bevetve. Ha valami önmagában igazolja a médiaszabályozás problémáit, ez igen: és ezt be kell látnia annak is, aki egyébként nem szimpatizál a Klubrádió egyébként vállalt politikai elfogultságával.
Aztán itt van az Alkotmánybíróság jogkörszűkítése és feltöltése jobboldali szereplőkkel – kedvencünk közülük az alkotmánybíráskodás esküdt ellensége, Pokol Béla „jogászprofesszor", a youtube méltán elismert sztárja. Azok a jobboldaliak, akiknek 2011-ig mondjuk két-hárommillió forint volt a magánnyugdíj-pénztári számlájukon, utána pedig nulla, talán elismerhetik, hogy ez nem történt volna meg, ha az Alkotmánybíróság mer egy elmarasztaló ítéletet hozni, mondjuk a magántulajdon teljesen nyilvánvaló megsértésére hivatkozva. Nem mert, a pénz nagy része elúszott az árfolyamveszteségen és a felelőtlen költségvetési politikán. Ha ez nem konkrét jogsérelem, akkor az sem az, ha kirabolnak minket a nyílt utcán.
Aztán volt itt személyre, illetve Fidesz-közeli vagy kormánybarát cégekre szabott jogalkotás. Ez eggyel keményebb dió, itt ugyanis a jogsérelem közvetve mutatkozik meg. Kinek rossz ugyanis, ha az OTP vagy a CBA kevesebb adót fizet? Természetesen a versenytársaknak, akik pedig többet, hogy mást ne mondjunk, néhány a kormány által olyannyira védett magyar kis- és középvállalkozásoknak. De voltak olyan törvények is, például a Lex Mahir, amely közvetlenül a Simicska-érdekeltségű vállalatok ellenfeleinek ellehetetlenítését szolgálták, és ha már itt tartunk, a fideszes oligarchákhoz kötődő korrupció mindenkinek rossz.
Ha már a magyar demokrácia állapotáról van szó, lehetetlen szó nélkül elmenni a Fidesznek egyértelműen kedvező választási törvény mellett, amely olyan körzethatárokat hozott létre, amit avantgárd festők is megirigyelnének – érdekes módon legtöbb helyen úgy, hogy a korábbi baloldali többségű körzetek kapjanak kellő mennyiségű fideszes kertvárost vagy falut ennek ellensúlyozására. És a sort igen sokáig lehetne folytatni. A lényeg tehát a következő: ahol a törvény lehetővé teszi a hatalommal való visszaélést, ott előbb-utóbb vissza fognak élni vele, ahogy a fenti példák is bizonyítják. Ezért nem kérdés tehát, hogy rosszak, elfogultak-e a Fidesz által hozott, demokráciát „megreformálni" hivatott intézkedések. Azok.
