Miközben az Európai Unióban túlzás nélkül történelminek nevezhető folyamatok indultak el a június 28-29-i EU-csúcson, Magyarország miniszterelnöke szemmel láthatólag nem érti a jelenlegi változások célját és szükségességét. Tálcán kínálják nekünk a válság egyetlen lehetséges legyőzési módját, és mi fintorogva utasítjuk el.
Mostantól ugyanis nagy esély van arra, hogy Európa valóban együtt kezelje a válságot. Leegyszerűsítve legalábbis valami ilyesmiről állapodtak meg Brüsszelben az éjszakába nyúló tanácskozáson. Az európai mentőalapok számára az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásainak betartásáért cserébe lehetővé tették, hogy állampapírt vásároljon, ami óvatos és közvetett lépés afelé, hogy a gazdagabb országok átvállalják a bajba jutott tagállamok adósságának egy részét. Emellett pedig alakul a bankunió is, amely az adósságcsapda elkerülése végett fontos lépés. Ez az adósságcsapda arról szól, hogy a válság miatt gondba jutott országok költségvetési megszorításokra kényszerülnek, ez azonban lassítja a gazdaságot, amiért újabb megszorítások válnak szükségessé.
A bankunió és az adósság szétterítése óvatos, de szó szerint történelminek nevezhető lépés, hiszen kiváló alapot szolgáltatnak egy európai szuperállam megteremtéséhez. Ezt persze nem úgy kell képzelni, hogy ezentúl majd Brüsszelből mondják meg, milyen zenére táncoljon a magyar, de gazdasági kérdésekben jelentősen megnőhet az Unió szerepe. Ami egyébként szerintünk nem baj: egyrészt fontosabbá válunk a nagy és tőkeerős tagállamok számára, másrészt, amit felelőtlen gazdaságpolitikában az elmúlt időszakokban egymást követő kormányok műveltek, azért igazán nem lesz kár.
Sajnálatos módon azonban úgy tűnik, Orbán Viktor a történelmi változásokból semmit nem vesz észre. Olyan, mint a földművelő gazda, aki ragaszkodik a lóhoz és az ekéhez, amikor telekszomszédjai már rég traktorral művelik a földet. Márpedig, ha nincs eső és nem jó a termény, akkor csak az eszközök javításával lehet kikerülni a válságból, Orbán pedig ezt mereven elutasítja. Nem azzal van a probléma, hogy a miniszterelnök küzd a kohéziós pénzekért, ezt kétségkívül jól teszi, bár valószínűleg jóval könnyebb dolga lenne, ha puszta hóbortból nem veszett volna össze Európa összes valamirevaló vezetőjével az elmúlt másfél-két évben.
Hanem azzal, hogy Orbán Viktor valóban nem érti, hogy egy intézkedés minőségét nem az dönti el, hogy ő hozza-e meg vagy egy belga, esetleg német politikus, hanem az, hogy segíti-e a válságból való kilábalást, hogy teremt-e munkahelyeket, könnyebbé teszi-e az életet.
Mindez nemcsak kínos, több annál. Az elmúlt két évben Magyarország megítélése katasztrofálissá züllött – a Fidesz mindent meg tett ennek érdekében. Ha pedig most minél kijjebb akarjuk magunkat húzni a közös válságkezelésből, annak evidens következménye lehet, hogy minket benne hagynak a válságban. Annyit pedig nem ér a szuverenitásunk, hogy az ország hibás politikai döntések következtében végezetesen leszakadjon Európától.
