A második Varga-csomag nem más, mint a Fidesz választási költségvetésének előkészítése. Kiszúrnak velünk, hogy legyen miből osztogatni. Majd amikor az új, a jobboldal szája íze szerint megalkotott választási rendszer, a tiszta kampány felszámolása és a szinte teljes média megszerzésének köszönhetően nyernek, folytatják tovább a szabadrablást. Legalábbis ez a terv. Az viszont rajtunk múlik, hogy megvalósul-e.
150 milliárd forintos megszorító csomagot jelentett be Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, amit azóta, jó fideszes szokás szerint módosítottak is, nehogy a gazdaság bármely szereplőjének legyen ideje felkészülni rá. A megszorítás nemcsak formája – hivatalosan megint főként a bankokat adóztatják, akik áthárítják az emberekre a költségeit – miatt szokatlan, hanem azért is, mert erre a csomagra az égvilágon semmi szükség. Magyarország a korábbi megszorításoknak és adóemeléseknek köszönhetően, újabb egymillió ember elszegényedése árán kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, azaz nem fenyeget a veszély, hogy túl magas lesz a költségvetési hiány. A Fideszt egy egészen másféle veszély fenyegeti: hogy nem lesz miből osztogatni a választási évben.
Félreértés ne essék: ha van intézkedést, amit támogatunk és szükségesnek tartunk, az például a tanárok béremelése. (A rezsicsökkentésről más a véleményünk: például valaki elmagyarázhatná, miért nem szociális alapon működik a dolog, azaz mi szükség van a medencéjüket fűtő gazdagok költségeinek lefaragására?) De talán joggal merül fel a kérdés, hogy muszáj-e ezeket az intézkedéseket újabb adóemelések árán finanszírozni, vagy lenne-e jobb forrás. Csak hogy egyetlen példát hozzunk: múlt héten az Orbán Viktor kollégiumi szobatársa és barátja, Simicska Lajos kezében lévő Közgép 12 milliárd forinttal drágábban nyert el egy munkát, mint annak eredetileg becsült összege volt. Talán túlzás lenne ezt nettó lopásnak nevezni, de valószínűleg elég sok tanár jól megélne ebből a különbözetből. De említhetnénk a sokat citált stadionépítéseket is, idézve a brazil tüntetők jelszavát: „egy jó tanár többet ér, mint Neymar.” Pedig elég szép gólt rúgott a Konföderációs Kupa döntőjében is.
Arra pedig talán már nem is érdemes emlékeztetni, hogy a Fidesz éppen a megszorítások szükségességének tagadásával nyerte meg a választásokat. Azóta több mint kétezer milliárd forintnyi megszorítást hajtottak végre – elképesztő összeg –, és akkor még nem számoltuk ide a 3000 milliárd forintos magánnyugdíj-pénztári államosítást. Nem csoda, hogy áll a hitelezés, nem működik a magyar gazdaság, még a másfél százalékos GDP-növekedés is csak az előző évek pocsék eredményeihez képest tekinthető pozitívnak. További problémát okoz, hogy élő ember nincs már Magyarországon, aki tudná követni az Orbán-Matolcsy-Varga féle gazdaságpolitika fordulatait, amit nem könnyít meg az sem, hogy a kormány konzekvensen az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol vagy tesz. Például olyasmit, hogy „nem az emberek fogják megfizetni” a megszorításokat. Hát akkor ki az úristen? Az talán nem ember, aki felveszi a fizetését a bankból, aki befizeti a villanyszámláját, aki kifizeti a telefoncsekket?
A legidegesítőbb ebben a megszorításban, hogy semmi szükség nincsen rá, egyedül a Fidesz politikai céljait szolgálja. Például azt, ami múlt héten csendben, különösebb felháborodás nélkül lezajlott: a takarékszövetkezetek államosítását. Ugyanúgy piac-újraosztásról van szó, mint a rezsicsökkentéssel lenullázott energiacégek vagy a reklámadóval tönkretenni szándékozott kereskedelmi tévék esetén: a piaci alapon korábban sikeres vállalkozások lerontása zajlik a kétharmados törvényhozás által, ezt követően pedig lehet államosítani – majd Fidesz-közeli cégeknek privatizálni. A cél, hogy az országban minden: trafik, tévé, energiacég, építési munka és bank a Fideszé legyen. Ezt a folyamatot folytathatja Orbán 2014-től – ha hagyjuk.
