Ha Orbán Viktornak 25 évvel ezelőtt azt mondják, hogy a Fidesz kétharmados kormánypártként lényegében titokban fogja ünnepelni negyedszázados születésnapját, valószínűleg kinevette volna a jóslat szerzőjét. A Fidesz 25 éve elsősorban nem azt mutatja meg, milyen magasra repülhet – és egyszerre milyen mélyre süllyedhet – egy ember vagy párt a hatalomban, hanem azt, hogy mit okoz a kontroll hiánya párton belül (majd később) azon kívül is.
Orbán Viktor és Bayer Zsolt a Fidesz egy korábbi születésnapi ünnepségén. Forrás: magyarhirlap.hu
A magyar politikai élet egyik legelfeledettebb közhelye, hogy a Fidesz 25 évvel ezelőtt liberális pártként indult, kifejezetten szabadelvű programmal, amelyben nemcsak az emberi jogok, az alkotmányos demokrácia vagy a fékek és ellensúlyok tisztelete tartozott, de például olyan intézkedések is, mint a tandíj bevezetése. A Fidesz 2008-ban népszavazást indított a tandíj ellen (hogy utána triplájára emelve a tanulók nagy része számára bevezesse azt), szisztematikusan és kizárólag a hatalomtechnika szempontjai szerint bontja le a fékek és ellensúlyok, tehát az alkotmányos demokrácia intézményrendszerét.
Hogyan játszódhatott le ez a folyamat? Szerintünk a fő momentum a kontroll hiányának elvesztése volt. Nem tartozunk azok közé, akik szerint a párton belüli demokrácia megléte automatikusan sikeresebb pártépítéshez vagy jobb kormányzáshoz vezet, azonban annak teljes hiánya – ahogyan legkiválóbban éppen a Fidesz példája mutatja – szükségképpen a vezető hibáinak helyrehozhatatlanságát eredményezik. Márpedig a Fidesz saját képére formálja ezt az országot. És ha nem gondoljuk azt, hogy Orbán Viktor tévedhetetlen lenne (szerintünk senki nem az), akkor axiómaként lehet elfogadni, hogy nincs, aki korrigálja a miniszterelnök tévedéseit. Ez pedig súlyos baj.
Érdemes egy pillantást vetni arra, kik távoztak ideiglenesen, de többnyire véglegesen a Fideszből vagy annak közeléből. Sorvezetőként elárulhatjuk: csupa olyan emberről van szó, akinek markáns, Orbán Viktortól eltérő véleménye volt egy vagy több kérdésben. Először azok, akik a Fidesz eredeti, liberális elveihez akarták tartani magukat, például Ungár Klára vagy Fodor Gábor, hogy csak a híresebbeket említsük. Aztán a Fidesz által megválasztott köztársasági elnökből a Fidesz kérlelhetetlen ellensége lett Sólyom László, pusztán azért, mert ő – korábbi jelölő pártjával ellentétben – tiszteli az alkotmányos demokráciát és a jogállamot.
Parkolópályára kerültek a korábban jobboldalinak tartott közgazdászok, Mellár Tamástól Chikán Attilán át Bod Péter Ákosig. Maradt Matolcsy, akit hadd ne minősítsünk, sajnos megteszi ezt a piac. És újabban még Orbán Viktor korábbi kancelláriaminisztere, Stumpf István is árulónak minősül korábbi pártjában, mert nem ért egyet mindennel automatikusan, amit egykori főnöke mond vagy kér. Holott az ilyen embert nem árulónak hívják, hanem függetlennek, ami a Nemzeti Együttműködés Rendszere előtt nem számított szitokszónak. Sőt.
A helyzet az, hogy már ebből a névsorból is egészen pofás konzervatív pártot lehetne alapítani, de baloldali blogként hadd ne teremtsük már meg saját ideológiai ellenfeleinket. És akkor még nem számoltuk a Költségvetési Tanács korábbi tagjait, a Fideszre okkal dühös tanárokat, egyetemistákat, diákokat, közmunkásokat, értelmiségieket, a vállalkozókat, akiknek nem tetszik a Simicska-gazdaság és még néhány tucat társadalmi csoportot. Mindenkit, akinek különvéleménye van.
Azt látjuk, hogy ide vezet a kontrollnélküliség. A hatalomban – vagy a hatalom közelében – töltött túl sok idő érdemi viták nélkül az önmagunk megfellebbezhetetlenségébe vetett hitet alakítja ki, az pedig hatalomra kerülés esetén annak érzetét, hogy minden, amit csinálunk, rendben van. Holott nincs rendben: ezt mutatja a 4 millió szegény, a GDP-csökkenés, a félmillió kivándorolt fiatal és ki tudja még, mennyi kőkemény társadalmi tény. Voltak már rossz kormányok Magyarországon, de olyanok, amelyben minden korrekciós mechanizmus lehetősége nullára csökkent, még sosem. Innentől kezdve Orbán Viktor és a legszűkebb Fidesz-pártelit akaratán múlik, mi lesz az országgal. Ha akarja, kiléptethet minket az EU-ból vagy beszüntetheti a választások intézményét. Persze ezt nem fogja megtenni (hiszen az EU-tól pénz jön, ennek egyik feltétele pedig a választások intézményének megmaradása), de elméletben nem sok minden akadályozza meg.
Az egykori államhatalommal szemben fellázadó Fideszből így lett egy új, jobboldali államhatalom. Olyan, amelyik huszonéves gyerekeket visz el az ágyukból, hogy megakadályozza a másnapi tüntetést. Mondhatnánk, hogy boldog születésnapot, de egyrészt ennél sokkal jobban haragszunk, másrészt egy, a székházban és titokban ünnepelt születésnap semmiképp nem lesz boldog.
Bizony, pontosan ilyen a félelmetes földesúr magánya is, akiknek mindene megvan, de senki nem szereti. Persze el ne kezdjük sajnálni őket. Arra ráérünk majd a leváltásuk után is.
