Ahol a számok kezdődnek, ott ér véget az unortodox gazdaságpolitika. Érdemes észrevenni, hogy a válságba jutott országok listáján bizony előkelő helyen tanyázunk. Lehet persze a -1,2%-os GDP-növekedési adatot külső körülményekre és az Európai Unió bizonyos tagországainak válságainak számlájára írni, csak érdemes észrevenni, hogy a válságba jutott országok listáján bizony előkelő helyen tanyázunk. És akkor még óvatosan távol tartottuk magunkat az olyan kormányzati ígéretek felemlegetésétől, mint az egymillió új munkahely vagy a fejlődő, gyarapodó, korrupciótól mentes Magyarország.
„Ez nem csökkenés, hanem unortodox növekedés” – járta be a mém a magyar internetes kultúrát alig fél nappal a riasztó, több mint egy százalékos csökkenésről tanúskodó GDP-adat nyilvánosságra kerülését követően. A képen egy mosolygó Matolcsy-fej látható, az élelmes internetezők által gyártott vicc pedig sokkal élesebben mutat rá a magyar gazdaságpolitika (sőt, az egész kormányzás) fonákságaira, mint ezernyi jó tollal megírt publicisztika vagy ellenzéki megszólalás. Adott egy – ki tudja, hogy szabad kézzel rendelkező vagy mások által bábként mozgatott – gazdasági miniszter, aki teljesen komoly arccal képes belemondani a külföldi riporter kamerájába, hogy Magyarország fejlődése egy tündérmese, hogy aztán visszakézből csapja arcon a valóság a gazdasági növekedés (magyarul csökkenés) köpönyegébe bújva.
A kormány gyakorlatilag két éve mást sem tesz, mint a teljesen értelmetlen adócsökkentést követően még a Gyurcsány- és Bajnai-kormányokat is túlszárnyaló megszorításokat vezet be, miközben két kézzel szórja a pénzt saját barátainak és üzletfeleinek. De még korrupt országból is lehetne sikeres(ebb) országot csinálni, ha Matolcsy és Orbán gazdasági eszközei nem nélkülöznének az újítás beteges kényszerén kívül bármiféle koncepciót. A magyar gazdaságpolitika két éve nem tudja eldönteni, hogy az államban hívő, a szabad piacot korlátozó, államosító politikát folytasson vagy ennek tökéletes ellentétét, amit például a munkavállalókat kiszolgáltató Munka Törvénykönyve testesít meg. Ehelyett a kettőt egyszerre csinálja, amiről egy elsőéves közgazdászhallgató is tudja, hogy nem működhet. Matolcsy egyszer azt mondta, ők már olyan közgazdasági tankönyvekből dolgoznak, amiket még nem írtak meg. Nos, a mínusz 1,2 százalék pontosan mutatja, miért nem fogják soha megírni ezeket a tankönyveket.
Sajnos azonban ennek a visszaesésnek nem az lesz az egyetlen következménye, hogy egyre szélesebb tömegek számára válik nyilvánvalóvá Orbán és Matolcsy alkalmatlansága. A probléma túlmutat ezen. A költségvetést ugyanis nem erre a számra írták, ami azt jelenti, hogy újabb pénzeket kell találnia a kormánynak ahhoz, hogy teljesítse az idei hiánycélt, ami egyszerűbben fogalmazva újabb megszorítást jelent. A magyar gazdaság évek óta szenved a problémával, amit akár „a megszorítások ördögi köreként” is hívhatnánk. Az állami pénzbehajtás ugyanis megfojtja a gazdasági növekedést, az alultervezett hiány miatt pedig újabb megszorítások válnak szükségessé. Ebből pedig a válság óta nem tud Magyarország kiverekedni. Hogy ez sikerüljön, ahhoz egy Orbánnál vagy Matolcsynál – akikről lassan egyértelmű lesz, hogy köszönőviszonyban sincsenek a valósággal – nemcsak jobb politikusokra, de jobb szakemberekre is lesz szükség.
Máskülönben növekedés helyett marad a sikerpropaganda, amiből viszont nemigen lesz egymillió új munkahely. De százezer sem.