A tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott (igen, ez Kerényi Imre hivatalos címe) a Magyar Krónika alapítására felhívó levele az egész sajtót bejáró botrányt váltott ki. A Fidesz-holdudvar örömhíreket vivő díszes folyóiratának abszurd ötletével nemcsak a felkért száz szerző egy része (Kerényi szerint tíz százaléka) nem értett egyet, de egyes hírek szerint a kezdeményezés hangvételét a leendő szerzők között szintén feltüntetett Orbán Viktor is bírálta. Sőt, Kerényi kormányzati szerepvállalása még egy nyíltan jobboldali blog írása szerint is rendkívül kínos.
Mivel Kerényi ötletelése és izzasztóan mesterkélt, archaizáló, riasztó tartalmú (állítólag szatírának szánt, de gyakorlati útmutatást is tartalmazó) levele láthatóan megosztotta a jobboldali értelmiséget is, a valódi kérdés az: hogyan kerülhetett egy ilyen személyiség kormányzati státuszba, és miért kapott olyan meghatalmazást, amellyel meghekkelheti a (nem kevésbé riasztó) kormányzati kommunikációt.
Noha Kerényi pénteken reggel az ATV-ben már arról beszélt, előre tudta, hogy botrány lesz a dologból, arra azért ő sem biztos, hogy számított, hogy az első szerkesztési ülés arról fog szólni, hogy mindenki lehordja, amiért hülyét csinál a kormányoldalból három hónappal a választások előtt. A baloldal persze hálás lehet, amiért alighogy elkezdődött az év, máris biztosnak tűnik, hogy 2014 egyik legviccesebb magyar szellemi produktuma megszületett, és az időzítés sem rossz.
De van ebben valami aggasztó. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottként, egy gyakorlatilag rá szabott, nehezen számon kérhető pozícióban 600 ezer forintot keres, plusz van egy szolgálati VW Passatja és telefonja. Magyarul: az Orbán-rendszerben a miniszterelnök kegyeit élvező befolyásos értelmiségi könnyen juthat hozzá egy olyan álláshoz, ami 1. fiktív, de mivel elvileg a magyar kultúra reprezentációjáért felelős, ezért szimbolikusan annak lejáratására is alkalmas, 2. jó fizetéssel és ellenőrizhetetlen hatáskörökkel jár, 3. ellenőrzése láthatóan a fennálló hatalmi rendszernek is problémát jelent.
Egyes elemzői vélemények szerint Kerényi éppen azért kapta ezt a pozíciót, mert kontrollálhatatlan értelmiségiként kellett neki adni egy olyan játszóteret, ami viszonylag veszélytelen. Úgy látszik, ez nem az: az Alaptörvény népszerűsítése, majd a Szobrok, közterek és nemzeti könyvtár című projektje után a Magyar Krónika ötletével is megkérdőjelezhetővé vált józan ítélőképessége. Ez nem azért baj, mert ne szeretnénk nevetni Orbán legképtelenebb udvari bolondján (bár az, hogy közpénzekkel sáfárkodhat, amit az új lap esetében cáfol, már eleve nem teszi annyira jó ízűvé a nevetést), hanem azért, mert alapjaiban kérdőjelezi meg az érdemeken keresztül való előrejutásba vetett hitet. Kerényi Imrét nem rendezői tehetsége repítette a kormánybiztosi pozícióba, hanem az, hogy kellett egy „baráti” értelmiségi, aki könnyen fanatizálható, és gyakorlatilag bármilyen ügyet képes hasonló vehemenciával képviselni.
Kerényi Imre (csak úgy, mint a rezsibiztos Németh Szilárd) kormánybiztossága annak bizonyítéka, hogy a ma irányító politikai elitet sikerült szervilis, manipulálható és inkompetens emberekkel feltölteni. Személye azonban kihívást jelenthet a rendszerre, mivel „túlfanatizálódott”, és teljesen önjáróvá vált. A választások előtt már várhatóan nem kapja meg a selyemzsinórt (következő nyilatkozatát júniusra ígérte, ezért addig már nagy kárt nem tehet), de utána – ha egyáltalán szükség van az általa betöltött pozícióra – vélhetőleg le fogják váltani. Lehetőleg egy olyan középszerű, szolgálatkész, centrális erőtérbeli eszmebarátra, akinek már valóban nem lesznek saját gondolatai. Mert azok láthatóan veszélyesek az Orbán-rendszerre.
